Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1098 NAGY JÓZSEF nyeiket — közvetlenül a cséplőgéptől, de legkésőbb a cséplést követő néhány napon belül — szállítsák be a terménygyűjtő raktárakba. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek járjanak élen a terménybeadások mintaszerű teljesítésében."4 5 Az ipari üzemekben megvalósított versenyszellemet igyekeztek meghonosítani a mezőgazdaságban is. Először 1949-ben, utána folyamatosan minden évben meghirdették a begyűjtési versenyt, s azokat, akik a beadást augusztus 20-ig teljesítették, jutalomban részesítették. Ez az állami gazdaságokra, szövetkezetekre, egyéni termelőkre és megyékre egyaránt érvényes volt. Amikor azonban néhány „élenjáró", beadását példamutatóan teljesítő megyét úgy Jutalmazták", hogy beadási kötelezettségüket 10-20%-kal felemelték, ez a versenyszellem gyorsan alábbhagyott. Külön rendelet írta elő a 25 hold fölötti gazdálkodóknak az aratómunkások alkalmazását. Június 5-ig a DEFOSZ közreműködésével annyi aratómunkást kellett szerződtetni, hogy 8-10 hold gabonavetésre egy aratópár jusson. „Ha megállapítást nyer, hogy a gazdálkodó a szükséges mezőgazdasági munkavállaló alkalmazásáról az előírt időben nem gondoskodott és ezzel az aratási és betakarítási munkálatok kellő időben való elvégzését veszélyezteti, a szükséges számú mezőgazdasági munkavállalót a gazdálkodó költségére a DEFOSZ munkaközvetítő irodája, illetőleg munkástagozata útján a községi elöljáróság szerződteti."4 6 A magáncséplőgépek üzembentartóira ugyanilyen kötelezettségek vonatkoztak, kivéve, ha a cséplést kalákában végezték, de a cséplési ellenőrt akkor is a géptulajdonos volt köteles biztosítani. Nem hiányoztak a rendeletből a büntető intézkedések sem. „Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és három évig terjedhető fogházzal büntetendő az a gazdálkodó, aki e rendelet 1. és 3. §-ában foglalt rendelkezések megszegésével az aratási, betakarítási és cséplési munkálatok elvégzéséhez előírt mezőgazdasági munkavállalókat nem alkalmazza. A pénzbüntetésre az 1928:X. törvény és a 8960/1946. ME számú rendelet rendelkezései azzal az eltéréssel irányadók, hogy a pénzbüntetés legmagasabb összege huszonnégyezer forint."47 Mindez 1950-ben, amikor egy köztisztviselő fizetése legfeljebb havi ezer forint volt. A betakarítással kapcsolatban, 1951-52-ben megjelent rendeletek 1950-hez viszonyítva lényegesen új elemet nem tartalmaztak. Egyre jobban szorgalmazták a nagyüzemekben a gépi aratás megvalósítását, bár ahhoz a feltételek nem voltak meg. Az ötéves terv előírása szerint 1950-55 között 9069 kévekötő-aratógépet és 2.600 arató-cséplőgépet kellett volna gyártani. 1953 júniusáig azonban összesen 2.858 aratógép (a tervezett 31.5%-a) és 1.351 arató-cséplőgép (a tervezett 52%-a) készült el. 1950-51-ben 150 kombájnt gyártottak, 1952-ben 428-at. Ezzel 1952-ig 478 kombájnt helyeztek üzembe.4 8 A kombájnok és aratógépek felhasználására történő utalással, az 1952-es betakarítással kapcsolatos rendeletben találkozunk először, de az 1953-as rendelet úgy szól ezek alkalmazásáról, mintha az már évek óta elterjedt lett volna.4 9 A rendelet előírja: „A traktorvontatású aratógépekkel 45 Uo. 46 16.062/1950. (V 31.) FM. számú rendelet. Rendeletek Tára 1950. 1013. 47 Uo. 48 Adatok és adalékok 261. 49 1026/1953. (V 22.) MT számú határozat. Rendeletek Tára 1953. 185.
