Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Nagy József: A szántóföldi művelés állami irányítása és a paraszti gazdálkodás feltételei az 1950-es években (1949-1956) V/1075
1086 NAGY JÓZSEF növények (búza, árpa, rozs, kukorica, cukorrépa, olajos magvak) termelésére és termőterületének nagyságára teijedt ki, de a mezőgazdasági termelés egészét nem fogta át. 1948 tavaszától azonban a tervgazdálkodási elképzeléseknek megfelelően központilag meghatározták, hogy az ország termőterületéből különféle növényféleségek termelésére milyen területeket kell felhasználni. Ezt lebontották megyékre, járásokra, községekre, s megvalósítását a községi elöljáróságnak, vagy termelési bizottságnak kelleti biztosítani. Feltételezve, hogy az ősidőktől fogva mezőgazdasági termeléssel foglalkozó falusi lakosság semmit nem ért a termeléshez, sértő módon, ugyanakkor nevetségesen, az őszri szántó-vető munkától a betakarításig napról-napra beütemezték az elvégzendő munkafolyamatokat. Ezek a rendeletek természetesen nem vették figyelembe az ország különböző területein meglévő termelési, természeti és időjárási adottságokat. Ezeket a rendeleteket általában a legnagyobb jó szándék mellett sem lehetett teljesíteni, mert a mindennapi élet nem alkalmazkodott a százalékokhoz. Ilyen esetekben az elmaradásért általában a „kulákokat" és a klerikális reakciót tették felelőssé, de néha előfordult, hogy önkritikát is gyakoroltak. Az MDP Politikai Bizottságának 1948. október 21-i ülésén elismerték, hogy „az őszi szántási- és vetési terv elkészítésénél az alapvető elgondolásunk az idén az volt, hogy a szántási és vetési előirányzatnak valamint a végrehajtás hetenkénti előírásának részletekig menő kidolgozásával a mezőgazdaságban kellő időben, tervszerűen tudjuk irányítani és ellenőrizni a munkát. Mi az ütemtervet olyan módon állítottuk össze, hogy a vetőszántást és a vetést október 31-ig az idén be kell fejezni. A gyakorlat megmutatta, hogy ami az ütemterv előirányzatát illeti, elgondolásunk nem volt helyes, mert nem vettük figyelembe, hogy az ország nagyobb részén kukoricából, búzából, napraforgóból és cukorrépából, tehát olyan növényekből, amelyek az őszi gabonák előveteményei, kimondottan jó termésünk van, ami a normálisnál nagyobb megterhelést jelent a fogatállományra és ez általában késlelteti a szántási és vetési munkálatokat."18 Tételezzük fel, hogy a búza csak tévedésből került az elővetemények sorába, de az október 31-i dátum akkor is súlyos szakmai tévedés, hiszen annak teljesítéséhez a kukorica és cukorrépa betakarítását szeptember végéig el kellett volna végezni. A jelentésből az is kiolvasható, hogy a szántás és vetés teljesítéséről hetenként jelentést kértek. Ellentmondás van a jelentés bevezető és befejező része között is. A jelentés elején azt mondják, hogy rosszul számoltak, a tervet nem lehet teljesíteni. Később viszont azt olvashatjuk: „A szántás-vetésekre vonatkozó jelentések sokkal reálisabbak, mint az előző hetekben voltak és nagyjából a valóságot tükrözik vissza. Az október 16-ig befutott jelentések szerint fel van szántva 3,405.454 kat.hold, az előirányzott területeknek 97%-a."1 9 A továbbiakban kiderül, hogy a tervezett búzaterület 51%-án, a rozsterület 81%-án már a vetést is befejezték. Ha, viszont október 16-án már így álltak, akkor mi volt az akadálya, hogy október végére az őszi mezőgazdasági munkát befejezzék? Becsapás és önbecsapás volt ez a javából. Még éppen csak hogy kezdett kialakulni a kommunista diktatúra, de a gazdasági területen dolgozók már tapasztalták, hogy a terv szent és mindenáron teljesíteni kell. A teljesítésért pedig nem 18 MOL - M 276. f. 54. es. 15. öe. 19 Uo.
