Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Közcsend és közbátorság Budán; Pesten és Óbudán 1848-49-ben (Ism.: Urbán Aladár) IV/1049
TÖRTÉNETI IRODALOM 1049 KÖZCSEND ÉS KÖZBÁTORSÁG BUDÁN, PESTEN ÉS ÓBUDÁN 1848-49-BEN Dokumentumok a Budapest Fővárosi Levéltár irataiból. Válogatta Czaga Viktória és Jancsó Éva. A jegyzeteket összeállította Czaga Viktória. Fővárosi Levéltár, Budapest, 1998. 295 o. A 150. évforduló jó alkalmat nyújtott a levéltáraknak, hogy az általuk őrzött és eddig nem publikált 1848/49. évi iratokból válogatást jelentessenek meg. A Fővárosi Levéltár erre azzal a célkitűzéssel vállalkozott, hogy nem a nagy, esetleg országos jelentőségű és a városban zajló események dokumentumait publikálják, hanem a közölt iratokkal igyekeznek a mindennapi életet bemutatni. így nemcsak a márciusi napok során a pesti és budai városi hatóságok részletes intézkedéseiről, a nemzetőrség szervezéséről, a honvédek toborzásáról, az országgyűlés üléstermeinek előkészítéséről, a szeptemberi napok védelmi intézkedéseiről, a hadsereg számára végzett ipari és szállítási szolgáltatásokról, a hajóhíd és a Lánchíd védelméről olvashatunk. Találkozunk olyan igazolást kérő beadvánnyal, amelynek írója erkölcsi bizonyítványt kér, hogy a Kossuth-szabadcsapatnál markotányosnői szolgálatot vállalhasson, a budai közgyűlésnek a minisztériumhoz benyújtott kérésével, hogy a budai sáncok készítéséhez hány ásót és csákányt utaljanak a városnak, vagy a pesti tanácsnak novemberben Pozsony városához intézett kérelmével, hogy hatóságilag segítsék az általuk megnevezett pesti serfőzőt, hogy a Pozsonyban lerakott komlókészletéhez hozzájusson, így elháríthassák „egy nevezetes fogyasztási czikk" hiányából eredhető kellemetlenségeket. Az 1849. évi anyag még sokoldalúbb, mivel tükrözi a főváros háromszori uralomváltását. így olvashatunk a pesti és budai tanácsnak a megadásról szóló határozatáról, a királyi biztos fegyverbeadási és a császári lobogó kitűzését követelő rendeletéről, a városi tisztikarok megújításáról, a királyi biztosnak áprilisban a magyar sereg közeledésekor kiadott, a reggeli, déli és esti harangszón kívül minden egyéb harangozást megtiltó rendelkezéséről. Néhány nap múlva már arról értesülünk, hogy Pest városa visszahelyezi hivatalába az 1848. évben megválasztott tisztikart, Hentzy bombázása miatt a hivatalokat és a gyűléseket „a polgári lövölde termeibe" helyezik, a közgyűlés határozatot hoz a Függetlenségi Nyilatkozat és Budavár visszafoglalásának megünneplésére, Buda közgyűlése az ostrom során elpusztult házak helyreállításáról határoz, mindkét város az előfogatok kiállításának gondjával küzd, június utolsó hetében mindkettő megkapja — Óbuda mezővárossal együtt — a belügyminiszteri rendeletet a három város egyesítéséről, majd az orosz betörés hírére az általános népfelkelés szervezéséről. Július 8-án Hajnik Pál rendőrigazgató minden hajónak a pesti oldalra átszállításáról rendelkezik, s július 9-ről a budai közgyűlés jegyzőkönyvének rövid bejegyzését reprodukálja a kiadvány: „A kormány eltávozását jelenti." A megérkező gróf Zichy Ferenc császári főbiztos azonnal elrendeli az élelmiszerek összeírását és azok beszolgáltatását, két nap múlva kelt Haynau hírhedt rendelete, amely hadisarcot vetett ki a pesti és óbudai zsidókra, egymást érik a rendelkezések, amelyek a császári hadsereg ellátásáról intézkednek, augusztus végén megkezdődik a színészek és a színházak személyzete ellen a vizsgálat, a királyi biztos annak kiderítését szorgalmazza, hogy kit terhelnek Kossuth Pestre történt ünnepélyes bevonulásának költségei, ugyanez a biztos október 4-ére Ferenc József névünnepének és a forradalom leverésének megünneplését rendelte el Buda városától. A kötet utolsó dokumentuma az intézményesített lojalitás bizonyítéka: a pesti tanács december 31-én kelt határozata Haynau, Jellacsics, Paskievics és Windisch-Grätz díszpolgárrá választásáról. A közölt dokumentumok mindegyike a Fővárosi Levéltár tulajdonában van, akár eredeti rendelet vagy értesítés, akár jelentés vagy kimutatás, akár jegyzőkönyvi tisztázat vagy fogalmazvány formájában. Az iratok döntő többsége most került először publikálásra. Az előszó azonban utal arra, hogy a levéltár korábbi kiadványából (Források Buda, Pest és Óbuda történetéből, 1686-1873. Szerk. Bácskai Vera. Bp. 1973.) mintegy tucatnyi, fontosnak tartott iratot átvettek. Ezt minden egyes esetben az okmány levéltári lelőhelyének feltüntetése után az előző kötet oldalszámának megadásával jelzik. A kötet a 110. számú dokumentum esetében jelzi, hogy az a Közlönyben is megtalálható. Az általános gyakorlattól eltérően azonban nem jelöl minden könnyen ellenőrizhető korábbi publikációt. A 36. számú irat megjelent a Pesti Hírlapban, a 49. a Közlönyben, a 114-115. a Kossuth Lajos Összes Munkái XIII., a 149. a XV kötetben. Az iratokhoz, azoknak a közlő által adott címéhez és a szöveghez gondos tárgyi vagy fogalmi magyarázatot, illetve életrajzi tájékoztatást nyújtó jegyzetek csatlakoznak. Az életrajzok korrektek, tömörek, de néhány esetben — a többiek mintájára — minden fontosabb 1848/49. évi szerepét meg
