Századok – 2001

MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983

1028 RADÓ BÁLINT cia hugenottát idézi, aki szerint „Jobb bizonyos rendetlenséget elviselni az állam­ban (estate), és néhány szeplőt rajta (Commonwealth), mint megújítást színlelve teljesen felforgatni azt (Republicke)".256 A vele ellentétes véleményen lévők második „kifogása" Jakab szerint az, hogy a zsarnok átkot jelent a népre, így a nép természetes szabadságvágya meg­kívánja letételét.25 7 Erre azt a rövid választ adja, hogy az ilyen kétségtelenül átokszámba menő uralom Isten akaratával egyezik, a zsarnokot Isten büntetés gyanánt helyezte a nép fölé, így tehát a zsarnok elmozdítása egyet jelentene Isten akaratának semmibevételével. Az egyetlen lehetséges kiút a türelmes és buzgó imádság és ezzel összhangban „életünk jobbá tétele".25 8 Harmadikként Jakab azt az ellenérvet hozza fel, hogy a történelem során számos lázadás sikerrel járt, így azok isteni jóváhagyására lehet gondolni. Vála­szában Jakab elismeri, hogy „a Seregek Urának" kezében van „a csaták és minden más világi dolog sikere",25 9 de ezen az alapon a zsidók ellen harcoló filiszteusokat, akik még a frigyládát is megszerezték, szintén igaz ügyért küzdőknek kellene elismernünk. Sőt, a teológusok a párbajt sem tiltanák, ha az istenítélet tényleg megmutatná, ki harcol az igaz oldalon. Itt a király rövid teológiai fejtegetésbe bonyolódik. Ennek lényege, hogy Isten előtt az ártatlan fél sem tekinthető ártat­lannak. Teológiai értelemben kivétel nélkül mindenki bűnös. Az ószövetségi Szen­tírásban sokszor olvashatunk arról, hogy Isten saját népe megzabolázására a zsi­dók ellen más népeket harcba indít. Miután ily módon elvégezte Izrael megbün­tetését, „ostorait is tűzre veti".26 0 Ennek mintájára a királyt, helyettesét („De­putie") gyakran úgy bünteti Isten, hogy lázadókat buzdít fel ellene, akiket azon­ban mint haragja eszközeit végül elvet.26 1 Ami a király és népe között a koronázáskor kötött „állítólagos" kétoldalű egyezményt, szerződést mint negyedik és egyben utolsó ellenvéleményt illeti, arról tematikus okokból a korábbiakban részletesen szóltunk. Most az a feladatunk, hogy összefoglalásképpen válaszoljunk a „szabad" („free") szó használatával kap­csolatban feltett kérdésre. VI. Jakab skót király szemében igazi szerződéses viszonyról uralkodó és népe között nem lehet beszélni. A szerződéselméletet általában az ellenállás igazolására szokták felhasználni, Jakab azonban nyilvánvalóan nem ad aktív ellenállási jogot az alattvalóknak; az elméletet újraértelmezi. Bár a tárgyalt mű egésze során újra és újra hűbéreseknek nevezi alattvalóit, nincs itt többről szó, mint arról a már említett tényről, hogy a középkortól szokás volt a hűbéri hűség mintájára gon­dolkodni az alattvalói hűségről. A hűbérúr és hűbérese között fennálló valódi szerződéses kapcsolatot viszont hiába kérnénk számon Jakab politikaelméletén. Az alattvalók sosem mondhatják fel az uralkodó iránti köteles hűséget, ellentétben a hűbéressel. Bár Skóciában a monarchia Jakab értelmezése szerint hódítással kezdődött, a királyok, így ő maga is végső soron Istentől kapják hatalmukat, így 256 Uo. 22. 257 Uo. 22. 258 Uo. 22. 259 Uo. 22. 260 Uo. 22. 261 Uo. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom