Századok – 2001

MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983

1026 RADÓ BÁLINT kifejezéssel a műben többször is él. Kézenfekvő ezek után, hogy feltegye a kérdést, vajon természetesnek tekinthető-e a fiaknak atyjuk elleni lázadása. Válasza egyér­telmű nem, mint ahogy a szolga sem teheti le urát, a hűbéres sem hűbérurát. Itt is láthatjuk, hogy Jakab szemében a hűbéresség kölcsönössége a mű alcíme elle­nére is csorbát szenved. De „egy város (borough) lakosai sem tehetik le elöljáró­jukat a választás ideje előtt".241 Ugyanígy nem lehetséges a lázadás a hívek szá­mára lelkészükkel szemben vagy a tanítványok számára iskolamesterükkel szem­ben.24 2 Jakab a természet rendje szerint, a józan észnek, a természeti törvénynek megfelelően érvel: ha ezen amúgy alacsony rangú és választott tisztviselőket sem tehetik le szabadon a rájuk bízottak, mennyivel kevésbé foszthatják meg méltó­ságától a királyt, „a nagy elöljárót"24 3 („the great Prouost")?! Mindez csakis a „Törvény és a józan ész rendjének felforgatásával"244 volna lehetséges. A termé­szetes ész ellen való, ha a gyermek felkel atyja ellen, akármilyen rossz szülőnek bizonyuljon is az. Jakab egyedül a viperákat tartja olyanokként számon, amelyek e tekintetben kivételt képeznek a természetben.24 5 „Viperák fajzati" a királynak aktívan ellenálló alattvalók is - halljuk biblikus dörgedelemben kifakadni Jakab királyt. Jakab azon szerzők közé tartozik, akik az állatvilágra is érvényesnek te­kintik a természeti törvényt. A kígyó, a megátkozott, a kísértésbe vivő viszont eltér e természetestől. Nem engedelmeskedik a természet parancsának, amint a lázadó alattvaló sem. A király a műben egy további hasonlattal is szemléltetni kívánja az uralkodó és a nép kapcsolatát. Ez az ún. organikus államszemlélettel összhangban álló fő és test hasonlat. Párhuzamokat nagy számban találunk a Bibliában is. Jakab is az irányító, kormányzó fő és a tagok szerves egymásrautaltságában látja a har­móniát: „a Királynak Alattvalóival szembeni tényleges tiszte nagyon jól megegye­zik a főnek a testhez és annak minden tagjához való viszonyával."24 6 A fej, tehát a király „az ítélet székhelye",24 7 a fej hárítja el kötelességszerűen és előrelátóan az alattvalókra leselkedő legkülönfélébb veszedelmeket. A test minden tagjának megvan a maga feladata, mondhatnánk „állapotbeli kötelessége", ahova őt az élet, a természet rendje, végeredményben maga az Isten, illetve az arcana imperii-be isteni kegyelem folytán belelátással bíró uralkodó helyezte. Ezen a „poszton" kell az egészet, az egész testet szolgálnia. „Amint az irányítás a főből ered, az ennek megfelelő végrehajtás pedig a többi tag feladata, mindegyiknek a maga tiszte sze­rint: ugyanúgy van egy bölcs Fejedelem és népe között is."248 A fő mondja meg tudása révén, hogy ki milyen feladat elvégzésére alkalmas. Ha egyetlen tagot le­vágunk, az egész test, az egész corpus sérül. Jakab az államot, a politikai közös­séget a „commonweal(th)", a „state" vagy a „Republicke" szavakkal jelöli. A mű teljes egészén végigvonul a „status regni" formulából eredő „status" mint állam 241 Uo. 20. 242 Uo. 20. 243 Uo. 20. 244 Uo. 20. 245 Uo. 21. 246 Uo. 20. 247 Uo. 20. 248 Uo. 20.

Next

/
Oldalképek
Tartalom