Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 995 a fundamentális törvényt képező koronázási eskü tartalmi elemeinek felsorolásában „gondos őrszemnek"6 5 olvasunk, azt a bibliai idézetek parafrázisainál ,jó Pásztor"6 6 alakban találjuk meg, ami nem egyéb, mint a Fiúisten egyik legfontosabb önmeghatározása a János-evangéliumban.6 7 Ebben az összefüggésben E.H. Kantorowicz alapmunkáját kell idéznünk, aki rámutat a Krisztus-krisztus-párhuzam jelentőségére már a bizánci bazileusz személyével kapcsolatban: „Az, aki a természeténél fogva Isten és Felkent, királyi helytartója révén cselekszik, aki Isten és Krisztus kegyelemből, és aki 'in officio figura et imago Christi et Dei est'."68 Ha megfontoljuk, hogy Jakab végeredményben mindkét tárgyalt részben a koronázási esküvel kapcsolatos királyi „tulajdonságokat" és feladatokat elemzi, mely koronázási szertartásnak hagyományosan szerves része volt a felkenés a századok folyamán, a párhuzam jelentősége még inkább nyilvánvalóvá válik. Ezen túlmenően Jakab király — vele kapcsolatban minden bizonnyal használhatjuk az erdélyi történelemből vett kifejezést — jó „bibliás fejedelemként" nem feledkezik meg arról sem, amit Jézus Krisztus, az Atyaisten Felkentje önmagáról mondott: „Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon".69 Hogyan is nyilatkozhatna akkor egy király, a „kisbetűs felkent" önmagáról más szavakkal, mint amelyeket már bemutattunk: a királynak többet kell törődnie népével, mint önmagával, „tudván, hogy ő maga értük rendeltetett, nem pedig ők érte"?7 0 Olyan biblikus alázat ez, mint amilyen Bouillon Gottfriedé volt, amikor a töviskoronás Krisztus Király városában nem volt hajlandó magát Jeruzsálem királyának nevezni, hanem csupán „a Szent Sír védője" címet vette fel. Úgy véljük, Jakab fenti megnyilvánulásai további jó adatokat szolgáltatnak az Isten előtti kizárólagos felelősség általános abszolutista elvének gyakorlatban való alkalmazásához. A királyt egyértelműen köti — újfent teológiai kifejezéssel élve — tisztségének adapcionista felfogása: Istennek kegyelméből ő felkent és „helytartó" a nép felett - amint Jakab megállapítja. Ahol pedig a Szentírásból vett idézetekkel mutatja be Jakab a király tisztét, ott — mint már láthattuk — a Zsoltárok könyve alapján a királyokat úgy íija le, mint akik „Isteneknek" neveztetnek, „mivel Isten trónusán ülnek a földön". Említettük, hogy Jakab király szerint a monarchikus kormányzat második pillérét a koronázási esküben megnyilvánuló fundamentális törvények jelentik. Maga a leges fundamentales (lois fondamentales) kifejezés minden bizonnyal az 1570-es években Franciaországban jelent meg. Ott alaptörvénynek számított a száli törvény és a koronabirtokok elidegeníthetetlensége, mely utóbbit 1364 óta esküvel kellett megfogadniuk a francia királyoknak.71 Franciaországon kívül mindvégig homályos maradt a fundamentális törvények pontos tartalma.7 2 65 Abszolutizmus 1997; 12. 66 Uo. 12. 67 Jn. 10, 11. 68 Ernst Kantorowicz: The King's Two Bodies. A Study in Mediaeval Political Theology. Princeton, 1957; 48. 69 Mk. 10, 45 70 Abszolutizmus 1997; 12. 71 Sashalmi Endre: Autokrácia, abszolutizmus, isteni jogalap: a 16-17. századi moszkvai hatalmi ideológia fő jellemzői és tipológiája, in: Aetas 1998/1; Szeged, 61. 72 J. Ρ Sommerville: Absolutism and Royalism in: J.H. Burns-M. Goldie (eds.): The Cambridge History of Political Thought 1450-1750. Cambridge, 1990; 371.
