Századok – 2001
MŰHELY - Radó Bálint: VI. Jakab skót király politikaelmélete The Trew Law of Free Monarchies című írásában IV/983
VI. JAKAB SKÓT KIRÁLY POLITIKAELMÉLETE 989 kat a tudatlanok tanítására és oktatására".3 5 Annyit bizonyára elfogadott, hogy ezek az írók olyan felkészültség birtokában vannak, mely „felforgató", destruktív ténykedésüket nagyon megkönnyíti. Ez a tudás, ez az elmebeli pallérozottság, Buchanan és társai minden klasszikus műveltsége azonban sosem lehetett egyenértékű az uralkodó közvetlenül Istentől kapott hatalmából eredő „tudással". Plamenatz Bossuet püspök idevonatkozó tanait értelmezve nagyon helyesen látja, hogy nem az uralkodó veleszületett szellemi nagyságát, kiválóságát, másokénál nagyobb természetes bölcsességét kell mindezen érteni.36 A „tudást" mint a dolgokba való bölcs „belelátást", a speculator-szerephez szükséges scientia-t a királyok egyes egyedül Isten különös kegyelmének köszönhetik. Kiválóságuk — ismét Plamenatz szavaival — nem egy arisztotelészi értelemben vett arisztokrácia természetes, mások fölé a maguk önnön nagysága révén emelkedő kiválósága,3 7 természetes vagy szerzett jog, esetleg önérdem, hanem kizárólag ajándék, melyet Isten a maga kifürkészhetetlen mennyei bölcsességével azoknak biztosít, akiket ezen a földön a népek feletti uralkodásra szolgáinak, eszközeinek választott. Ezt a kegyelmi többletet, a talentumokkal való bölcs sáfárkodást kéri majd rajtuk az Utolsó ítélet napján indokoltan számon, teljes összhangban a bibliai elvvel: aki többet kap, többről is kell számot adnia. Itt mutatkozik meg igazán a whigek és a marxisták döbbenetes félremagyarázása mindenfajta „Isten előtti felelősség"-koncepcióval kapcsolatosan. Aki egy árnyalatnyit is ismeri a 16-17. század hitbeli, szellemi, lelkiismereti vitáit, összeütközéseit, bizony gyakorta fegyveres konfliktusait, vajon komolyan elhiheti-e, hogy — éljünk a magyar történelemből vett példákkal — a protestáns gályarab prédikátorok vagy a kassai katolikus vértanúk azért vállaltak minden kínt és keservet vagy akár mártíriumot, mert egy „antifeudális-feudális" sémába, vagy „haladó-haladásellenes" sémába foglalható kor ellentétes szekértáboraihoz tartoztak? Hasonlóképp: hihető lenne, hogy egy, a divine right abszolutizmusban gondolkodó uralkodó puszta szemforgatásból, zsarnokságra való törekvése leplezése céljából hangsúlyozta, hogy egyedül annak az Istennek tartozik tetteiről, uralkodásáról számadással, akitől hatalmát kapta? Szilárd meggyőződésünk, hogy ez a megközelítés csakis a tárgyalt korszak végzetes félreértéséből fakadhat. Arra vonatkozólag, hogy VT. Jakab király mennyire komolyan vette a Mindenható színe előtti számadás jelentőségét, a Trew Law néhány jellemző sorát idézzük, melyek ugyan a mű vége felé olvashatók, de tematikailag ide illenek: „Nincs arról szó, hogy fenti értelmezésemmel és a királyok Apológiájával azt gondolnám, hogy bármilyen hibákat vagy szörnyűségeket kövessen is el a szuverén fejedelem, mentesülnie kell minden büntetés alól, mintha ily módon a világ csak a királyoknak rendeltetett volna, és ők ellenőrzés nélkül, tetszésük szerint felforgatnák azt, éppen ellenkezőleg, Istenhez utalva őket (aki egyetlen rendes Bírájuk) a legfélelmetesebb és legszigorúbb iskolamesterhez (schoolmaster) utalom őket, akit csak el lehet számukra képzelni: mert minél magasabbra emel Isten egy 35 Uo. 11. 36 John Plamenatz: Man and Society: A Critical Examination of Some Important Social and Political Theories from Machiavelli to Marx. Vol. I. New York, 1963; 191. 37 Uo. 191.
