Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147
EGYHÁZI MAGISZTRÁTUS-JOG A 13-14. SZÁZADBAN 169 hatalommal és joghatósággal.9 0 A magisztrátus-adomány Magyarországon eddig ismeretlen pápai kiváltságát egyrészt az évszám is magyarázhatná. A 14. század elejétől vált általánossá ugyanis az a gyakorlat, hogy a pápák az addig a püspöki jogokhoz tartozó kisebb egyházi javadalmak felett is rendelkezési jogot igényeltek maguknak, egyszerűen csak pápai hatalmukból kifolyólag.9 1 Ezt látszik igazolni az oklevélnek az a kijelentése, hogy a javadalmak éppen üresek és ezek adományozása a lateráni zsinati rendelkezések értelmében a pápát illetik. Magyarországon azonban a pápai rezervációs jog sohasem tudott kiteljesedni a királyok erős főkegyúri joga miatt, az I. Károly idején történt pápai próbálkozások rendre kudarcot vallottak. A magyarországi magisztrátus-adományozási joga a püspöké volt, ráadásul esetünkben a pápa az egri püspököt ruházza fel az esztergomi egyházmegyében fekvő egyházak magisztrátus-adományozási jogával. XXII. János intézkedésének más oka lehetett, talán egy félbemaradt ügyet rendezett el. Boleszló esztergomi érsek 1328-ban bekövetkezett halála után ugyanis a káptalan Dörögdi Miklós pozsonyi prépostot választotta meg annak utódául, noha a király Telegdi Csanád egri püspököt ajánlotta. A király nem ismerte el a káptalan választását, az érsekséget üresedésben lévőnek tekintette, majd többévi huzavona után Miklós „bizonyos okok miatt" választáson alapuló jogairól „önként" lemondott, mire a pápa 1330-ban Telegdi Csanádot helyezte át Esztergomba. Helyére pedig hamarosan az a Dörögdi Miklós került Egerbe, akinek a pápa néhány hónap múlva a magyarországi gyakorlattól eltérően a fönti kiváltságot adta.9 2 Dörögdi esztergomi választott érsekként esetleg eladományozta az említett egyházak magisztrátusát esztergomi kanonokoknak, vagy erre ígéretet tett és ez az intézkedése Egerbe kerülése után kellemetlen helyzetbe hozhatta a már megerősített esztergomi utódát és a javadalmat élvezőket egyaránt. Ezért a pápától valószínűleg kieszközölte, hogy a helyzet törvényesítése érdekében rendelkezhessen a negyedek jogával.9 3 Mivel úgy tűnik Egerben nem volt lehetőség magisztrátus jogok adományozására, esetleg a pápa az egri püspököt csak tovább kárpótolta elveszett érsekségéért.9 4 90 Vo. Plöchl, Kirchenrecht II. 362-363. 91 R. W Southern: A nyugati társadalom és az egyház a középkorban. Budapest, 1987. 193-203. 92 Rácz György: Az Anjou-ház és a Szentszék (1301-1387). Magyarország és a Szentszék kapcsolatának ezer éve. Szerk.: Zombori István. Budapest, 1996. 60-67. 93 A magisztrátus adomány a tizedjegyzékekben is felmerül, a javadalmak üresedésével kapcsolatban (bénéficia vacantia) Rajmund pápai adószedő Appendix-ében (1332): Mon. Strig. I. 408. 1352-ből Dörögdi Miklós püspöksége idején ismét szerepel egy negyedügy, ezúttal a magisztrátus valószínűleg tollban maradt: De fructibus decimarum qui in illis partibus quarte seu Capelle nuncupantur, in illis vadis Vagida, Agriensis diocesis, vacantibus per consecrationem electi Agriensis (Miklós II. 1330-58) fuit provisum Andree Demetrii archidiacono de Ponkata XIII kai. Oct. Dominicus solvit X flor. Mon. Vat. VI. 448. 94 1332-es adat szerint, talán mert Egerben nem volt ilyen lehetőség, a pápa engedélyt adott egy újonnan lett egri kanonoknak, hogy mediam prebendam in ecclesia Waradiensi, et quoddam altare S. Catherine, situm in eadem ecclesia, quod magistratus inibi nuncupatur, ac quartam decimarum quarumdam capellaniarum in Waradiensi diocesi retinere possit. Theiner I. 548. A székesegyházi és „vidéki" magisztrátust a szöveg összemossa.
