Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csukovits Enikő: A római Szentlélek-társulat magyar tagjai. (1446-1523) 211
A RÓMAI SZENTLÉLEK-TÁRSULAT MAGYAR TAGJAI 219 Török Imre Rómába, s miért tartotta fontosnak, hogy támogassa a Szentlélek-rend ispotályát. Kortársa, Szerémi György, aki tucatjával jegyezte fel, s hagyta ránk az akkoriban közszájon forgó pletykákat, mindenesetre nem akármilyen magyarázattal szolgál: „Csoda dolog: Korvin János ivadékainak kiirtása után sem Török Imre, sem Sárkány Ambrus egész Magyarországon nem merte érvényesen meggyónni vétkeit. Utasították őket, hogy zarándokoljanak Rómába gyónásuk búcsújáért. A pápát méltónak tartották, s amikor a boldogságos pápát nagy ajándékokkal felkeresték, a szentséges ugyanabban az időben bőségesen ellátta őket. Egy hét múlva kérték a szentségest, hogy méltóztassék őket meghallgatni.... Török Imre megvallotta, hogy sokszor esküszegő volt, s miképpen irtotta ki Korvin Mátyás király nemzetségét saját kezéből való mérgezésekkel; így bitorolta urának, Korvin Jánosnak birtokát...És a másik lator, Ambrus szintúgy emberölésről és másokról gyónt. "41 Azok, akik az anyakönyvben feltüntették belépésük okát, ennél kevésbé érdekfeszítő magyarázatát adták elhatározásuknak. Az indok eszerint alapvetően kétféle lehetett. Az egyik típusra mindössze három példa található: Fábián zágrábi presbiter és egy bizonyos Tóth Gál nevezetű laikus a Szentháromság, Barnabás pécsváradi szerzetes Isten és Szűz Mária tiszteletére döntött a belépés mellett.42 A többiek azért fizettek be az ispotály társulatába, hogy elnyerjék a pápai bulla által ígért bűnbocsánatot. A viszonylag kevés ilyen tartalmú szöveg meglehetősen változatos módon rögzítette a jelentkezők ebbéli kívánságát. Frangepán Dorottya azért lépett be, hogy bűnbocsánatot nyerjen, Tamás plébános Erdélyből — meglehetősen profán módon — csak búcsúleveleket kívánt.4 3 Sánkfalvi Antal váci kanonok és Filipec János váradi püspök — láthatólag megfontolva, mit vetnek papírra — a belépéssel ki akarták érdemelni mindazt, amit a pápai bulla ígért.44 A legválasztékosabban a Rómában élő, számos magyar által meghatalmazott Váradi Pál esztergomi prépost fogalmazta meg bejegyzéseit. 1490-ben testvére, Váradi Péter kalocsai érsek és más rokonai bejegyzésekor, két évvel később Szerdahelyi Imreíi Miklós és rokonai, társai beírásakor egyaránt arra helyezte a hangsúlyt, hogy a társulat új tagjai III. Sixtus pápa útját követik, így óhajtanak búcsúban részesülni.45 Egyetlen olyan bejegyzést találunk, ami valóban személyes indokot tüntet fel, egy bizonyos Gergely nevű pap jelentkezéséről. Gergely 1491. 41 Szerémi György. Magyarország romlásáról. Erdélyi László fordítását átdolgozta Juhász László. Bp. 1979. 354. Hogy Sárkány Ambrust valóban fogadta a pápa, azt 1522-ben készült végrendelete is bizonyítja, itt ugyanis egy olyan nyakláncról is rendelkezett, amelyet az egyház fejétől kapott ajándékba. Füssy Tamás: Ákosházi Sárkány Ambrus végrendelete 1522. évből. Történelmi Tár (1901) 138-145. Életéről lásd: Kubinyi András: Egy üzletelő és diplomata várúr Mohács előtt: Akosházi Sárkány Ambrus. In: Művészettörténet - műemlékvédelem. Gerő László nyolcvanötödik születésnapjára. Bp. 1994. 263-289. 42 LC 6/3. 6/4. 21/8. 43 LC 5/6.: „ ut consequatur indulgentias", LC 43/2.: „optat litteras indulgentionales" 44 LC 8/1.: „ut indulgentiarum et aliarum, que in bulla desuper confecta continentur, mediante Dei gratia particeps esse merear", 8/2.: „ut merear consequi ilia, qui continentur in bulla desuper confecta" 45 LC 10/2.: „Sequentes vestigia Sanctissimi domini nostri pape III. Sixti et desiderantes assequi superscriptas indulgentias", hasonló szövegű: LC 17/5. További indoklások a belépésre: LC 4/1. 10/3. 14/4. 15/2. 22/2.
