Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Borián Elréd: Lippay érsek és Zrínyi Miklós politikai vitája a jezsuita történetíró Kazy Ferenc alapján 913
LIPPAY ÉRSEK ÉS ZRÍNYI MIKLÓS POLITIKAI VITÁJA 919 királlyá választották. Báthory fejedelem azonban katolikus volt, a tiltakozások ellenére Kolozsvárott megtelepítette a jezsuitákat, míg II. Rákóczi György harcos református, aki a lengyel király, János Kázmér és III. Ferdinánd császár kérése ellenére 1652-ben Erdélyből kiűzte őket.24 Wesselényi Ferenc testvére, Wesselényi Miklós jezsuita volt, aki 1653-54-ben Kassán házfőnökként működött, így pontos információi lehettek a Wesselényi családnak az erdélyi vallási helyzetről. Lippay érsek testvére szintén jezsuita volt, és Kassán is tanított. II. Rákóczi György lengyel, majd valószínűleg magyar király akart lenni a svéd és a német fejedelmek támogatásával. Kemény János emlékiratából tudjuk, hogy már Bethlen Gábor fejedelem is ezt szerette volna megvalósítani 1629-ben, amikor teljesen készen állt a lengyel hadjáratra, de súlyosan beteg lett, és hamarosan meghalt. A katolikus országok, és a pápa azonban nem támogatták volna ezt a tervet. A harmincéves háború borzalmainak emléke még a Habsburg-ellenes országokat is visszatartotta volna a támogatástól, a Porta is leghatározottabban ellenezte volna egy ellenséges ország és egy hűbéri fejedelemség unióját. Mi lehetett Zrínyi terve? A Krauss-féle elbeszélésből látszik, hogy a bán Pázmányhoz hasonlóan fontosnak tartotta Erdélynek a Portához tartozását a királyi Magyarország érdekében. De hogyan lehet egyeztetni véleményével a fejedelem lengyel királyságát, Kemény János leghatározottabb támogatását? Nehéz erre válaszolni. A mohácsi vész óta Lengyelország és Magyarország, illetve Erdély > gazdasági, politikai érdekei között igen szoros kapcsolat volt. Zrínyi szeme előtt egyszerrre lebeghetett a töröktől való megszabadulás és az önállósság eszménye, s elérkezettnek láthatta az időt, hogy Báthory István után újra az erdélyi fejedelem legyen a lengyel király, aki a leghathatósabban tudja támogatni a felszabadító küzdelmet és az ország önállóságának eszményét. Nagy László Báthory István emlékezete című művének Epilógusában részletesen foglalkozik Bethlen Gábor és I. Rákóczi György lengyel királyságának tervével és politikai hátterével. így összegzi a „harmadik űt" lehetőségét: „Több magyar történetírói generáció elfogadta minden további gondolkodás nélkül, hogy Magyarországon csupán két elképzelés létezett a török kiűzésével kapcsolatban. Egy önmagába zárkózó magyar álláspont, amit szívesen kötöttek a költő és hadvezér Zrínyi Miklós nevéhez, és egy másik, amit a mindvégig Habsburg-hű »nyugati magyarok« képviseltek. Pedig már a 16. század második felétől kezdve létezett egy olyan magyar elképzelés is, amelyik ugyan nem a Habsburg-hatalomra támaszkodva, de nem önerőből, hanem európai szövetségrendszerben képzelte el a török kiűzését, amely koncepció tervét először Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem vázolta fel. Ez az elgondolás kapott teret Báthory Gábor, majd Bethlen Gábor perspektivikus külpolitikájában is, és ez vezérelte a Habsburg-ellenes küzdelmet 1646-ban emiatt kompromisszumos békével befejező I. Rákóczi Györgyöt is." 2 5 24 OL, E 152, Magyar kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archívuma, Acta Jesuitica, Irregestata, Acta Collegii Cassoviensis, fasc. 1. 313. pag. János Kázmér lengyel király 1652. február 15-én írt a jezsuiták ügyében a fejedelemnek, amelyre határozott, elutasító választ kapott. III. Ferdinánd levele: BEK, Kézirattár, G 522, Res Transylvaniae, 43-44. 25 Nagy László: Báthory István emlékezete, Bp., 1994, 306-307. Gebei Sándor és az általa idézett történész ugyanezt a politikai célt látja II. Rákóczi György szövetkezésében. „Az ismertetett
