Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
88 PÁLOSFALVI TAMÁS A hadjárat kudarcával és az annak nyomán várható elégedetlenséggel maga a kormányzó is tisztában volt, s valószínűleg ez érlelte meg benne azt az elhatározást, amely végül a Cilleiek szlavóniai hatalmának végleges elismeréséhez vezetett. December 2-án Hunyadi még arról tájékoztatta Pozsony városát, hogy hamarosan befejeződnek a Frigyessel folytatott tárgyalások, s azt követően személyesen megy Pozsonyba, hogy elsimítsa a pozsonyiak és Bazini György, illetve Kapler János között a vámok ügyében kialakult konfliktust.252 Ekkor tehát, igaz, még a tárgyalások sikeres befejezésében reménykedve, Pozsony felé akarta elhagyni Ausztriát. Ehhez képest azt látjuk, hogy Bécs alól nyílegyenesen dél felé veszi az útját, s az újesztendő első napjaiban a Cilleiek territóriumának határán fekvő Bélavárra (Somogy megye) érkezik.253 Vajon miért változtatta meg szándékait? A választ alighanem egy 1447. február 11-én kelt levél adja meg, amelyben Opez von Seidlitz arról tájékoztatja Ulrich von Rosenberget, hogy a magyarok az idősebb Ciliéin keresztül kérnek békét Frigyes királytól.254 Ebből pedig adódik a feltételezés: Hunyadi éppen azért utazott délre, hogy Ciliéi Frigyest felkérje a közvetítésre, s cserében nem kevesebbet ajánlott, mint hogy a Cilleiek, immár normalizált viszonyok közepette, és a legkirívóbb jogsértések orvoslása után, ismét birtokba vehetik a szlavón bánságot. Az egész ügyletet, amelyben a szlavón bánság ügye mellett szinte minden vitás kérdést rendeztek, sőt, Ciliéi Erzsébet és Hunyadi László házasságában is megállapodtak, Frigyes gróf unokaöccse, Garai László macsói bán közvetítette. Garai személyesen is érdekelt volt a kompromisszumban, hiszen várai közül Divényt Frigyes király, Atyinát viszont a Cilleiek tartották elfoglalva. Ekkor született tehát az a többször hivatkozott békeszerződés tervezet, amely a kormányzó és a Cilleiek jövőbeli viszonyát volt hivatva megalapozni.255 Hogy ez nem puszta feltételezés, azt az elkövetkezendő események mellett egy önmagában kevéssé érdekes egybeesés mutatja: Bélavárról ugyanis Hunyadi Pécsre ment tovább, ahol a társaságában találjuk Garai Lászlót és, ami még érdekesebb, Tallóci Frankót, volt szlavón bánt.256 Szinte bizonyos, hogy Tallóci nem vett részt a megbeszélésen, hanem Pécsen találkozott Hunyadival és Garaival, akivel egy korábbi egyezség értelmében egyébként is meg kellett jelennie a pécsi káptalan előtt. A (nyilván titokban tartott) megállapodásról eszerint nem volt tudomása, és ezt, mint látni fogjuk, a szerződés egyes pontjai is alátámasztják. A megállapodás tehát úgy történhetett, hogy Garai a Cilleiekkel folytatott egyeztetés után 252 239915: „peractis in brevis diebus cum domino rege Romanorum nostris tractatibus in quibus iam laboramus, versus il las partes necnon ad vos deo propicio aggressum habebimus" 253 Engel P.: Itinerárium 982. 254 „izunt begeren sy (dy Ungern) frede als durch den alden von Cili" Rosenberg III. 182-183. Ebből a rendkívül érdekes levélből kiderül, hogy ekkor már Bécsben is ismert volt a Hunyadival szembeni elégedetlenség, s hírek keringtek arról, hogy egyes bárók a leváltását fontolgatják: „Und sein faste zornig fil prelaten und dy mechtigsten herrn von Ungern an den Hunyanus, das er gebrant hat. Auch haben dy herren willen den Hutyanus von der haubtmanschaft abzusetzen, oder ander reden, er wil sich nicht lassen absetzen und tracht noch dem kunigreich (!)" 255 DL 37615. A keltezetlen dokumentumot Elekes Lajos is ismerte és használta (Hunyadi 405.), de teljesen érthetetlen okból 1451-re datálta. A tervezet szerzője Garai Lászlót egyértelműen macsói bánnak nevezi, márpedig 1451-ben Garai már negyedik esztendeje nádor volt. 256 Engel R: Itinerárium 982., ill. DL 13443.
