Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK KÜZDELME SZLAVÓNIÁÉRT. 51 sokáig: a Siklóson tartózkodó Garai László már április 29-én értesült kiszabadulásáról, s május 2-án a Marcaliak uradalmához tartozó Somogy megyei Patán egy megbeszélésre is sor került Garai, Kórógyi János, Marcali János és Tallóci részvételével.26 Garainak itt komoly erőfeszítésébe került lecsillapítani a rajta esett sérelemért bosszúra szomjas bánt, ami egyszerre bizonyítja a királyné meggondolatlan lépése által keltett felháborodást és Garai (minden bizonnyal őszinte) közvetítési szándékát. A tanácskozás résztvevői követeket küldtek Erzsébethez Marcali Imre kiszabadítása érdekében, s Tallóci ígéretet tett, hogy azok visszatértéig békében marad. Patáról Tallóci nyugatnak vette az útját, s május 16-án már az ugyancsak a Marcaliak birtokában levő Verőcén tartózkodott.27 Időközben visszatértek Siklósra az Erzsébethez küldött követek (s nyilván beszámoltak a csecsemő László fehérvári koronázásáról), majd május 23-án befutott Ulászló megbízottja is, aki ugyancsak megbeszélésre hívta Garait; utóbbi arról tájékoztatta Töttös Lászlót, hogy május 30-án Tallócival, Kórógyival és Marcali Jánossal együtt indulnak Ulászlóhoz, hogy békét teremtsenek közte és Erzsébet között, s kérte, hogy (Báta)széknél csatlakozzon hozzájuk.28 Nem tudjuk, hogy milyen híreket kapott Tallóci Grebeni Hermanntól Verőcén, de tény, hogy nem Buda felé vette az útját, hanem délkeletnek fordult, s május 30-án már a Garai László birtokában levő Atyináról utasította váraljai várnagyát, hogy Jama birtokot adja vissza Cristannus kővári várnagynak.29 Valószínűleg útközben találkozott a fivérével, Frankóval,3 0 Atyináról pedig minden bizonnyal együtt mentek tovább Bélára, ahol Matkó és a felesége, Lévai Margit oklevélben kötelezték magukat, hogy a Garai László által Atyina várában a zűrzavaros idők miatt pro descensu átengedett tornyot Garai vagy a felesége kérésére bármikor hajlandók visszabocsátani.31 Nem világos, miért volt szükség arra, hogy Tallóci Garaitól kérjen szállást Atyinán, mivel nincs jele annak, hogy akár saját Valkó és Pozsega megyei birtokai, akár a tisztségül bírt szlavóniai várak idegen kézre kerültek volna távolléte és rövid fogsága alatt. Mindenesetre június 15-én mái- Tallóci Matkó és Frankó is Budán tartózkodott, s Matkó, úgy tűnik, nem is tért vissza Szlavóniába 1440 szeptembere előtt. Annyi bizonyos, hogy Tallóci végül nem Garai és Kórógyi társaságában érkezett Budára, mivel a fivérével együtt ő is azok között a magyar és lengyel urak között szerepel, akik éppen Ulászló Garai és a társai számára adott oltalomlevelét szavatolták.32 Budáról Frankó minden 26 A zichy és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára. Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zieh et Vasonkeő. Szerk.: Nagy Imre, Nagy Iván, Véghelyi Dezső, Kammerer Ernő, Lukcsics Pál. I-ХП. Pest, Bp. 1871-1931. (A továbbiakban: Zichy) IX. 9-10. 27 DL 106972. Tallóci kéri a csázmai káptalant, hogy megbízottja legyen jelen Grebeni Hermann birtokainak meghatárolásánál és felbecslésénél, mert Grebeni azokból Gorbonoki Miklóst ki akarja elégíteni. Grebeni Hermann (márc. 7-én még körösi ispán) személyesen jelent meg a bán előtt Verőcén, és nyilván tájékoztatta a szlavóniai eseményekről. 28 Zichy DC. 10.11. 29 DF 259693. 30 Frankó május 20-án a Kőrös megyei Szalatnokról címezi parancsát familiárisának, Dóci Mihálynak. Thallóczy Lajos-Aldásy Antal: A Magyarország és Szerbia közti összeköttetések oklevéltára 1198-1526. Bp. 1907 134. 31 DL 88160. 32 DL 13554.
