Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Rácz György: A magyarországi káptalanok és monostorok magisztrátus joga a 13-14. században 147
180 RÁCZ GYÖRGY a parochiális egyházak jövedelméből kiegészítsék, a Javadalmak ilyen egyesítését azonban az alsópapság megélhetése és műveltségi szintjének biztosítása érdekében ahhoz kötötte, hogy a parochiális egyházban lelkipásztori teendőit végző pap egyháza jövedelméből megfelelő részt (congruentem portionem) kapjon."14 4 A lelkipásztorkodással ténylegesen foglalkozó klerikus státusa állandó helyettes (perpetuus vicarius) lett. Ebből következik, hogy a javadalmak ideiglenes kiutalását, ideiglenes vicarius állításával lényegében megtiltotta. Hasonlóképpen megtiltotta (a 29. kánon) két lelkipásztori szolgálattal összekötött beneficium birtoklását is. Ezek az intézkedések vitathatatlanul az alsópapság és a hívek minél jobb lelki gondozása érdekében születtek és a zsinat utáni gyakorlatban bizonyára javított is a helyzeten. A III. Honorius pápa által engedélyezett állandó helyettesi intézménnyel mindenesetre Nyugaton létrejöttek a káptalanok plébániai javadalmai. Megkülönböztettek ún. lelkészi (prebende sacerdotales sive presbyterales) és ún. szabad javadalmakat (prebendae exempte sive liberae). Utóbbiak a doktorok és egyetemi professzorok megélhetésére voltak fenntartva és nem voltak összekötve helybenlakási kötelezettséggel.145 Figyelemreméltó, hogy ezt az intézményt Nyugaton nem nevezik magisztrátusnak és a jövedelmet élvezőket sem magiszternek. Jellemző, hogy Willibald Plöchl alsó-ausztriai tizedekről szóló tanulmányában a magiszter kifejezés csak a tizedekből egyházakra fordítandó építési kötelezettséggel kapcsolatos építőmesterek nevében szerepel.146 4. Mályusz Elemér koncepciójának módosítása A magyarországi magisztrátus-jog vizsgálata alapján megállapítható tehát, hogy Mályusz Elemérnek e tárgyról kifejtett megállapítása két ponton is módosításra szorul. Egyrészt nem nevezhetjük a jelenséget egyértelműen az egyházjogi terminológiában a 13. században megszilárdult incorporatio fogalmával, mert ezzel az egyházi testületeknek (monostoroknak, káptalanoknak, egyetemeknek) átengedett, a patronatus jogot meghaladó „birtoklási" módot jelölték. Az inkorporációnak fokozatai voltak attól függően, hogy a testület a pap behelyezésének és megerősítésének jogát is megkapta, vagy csak a jövedelmeket fordíthatta saját hasznára.14 7 A magyarországi magisztrátus-jog pleno iure esetét sem szabad öszszekeverni a koraközépkori magánegyházi rendszer egyik utódával sem, nevezetesen a patronatussal vagy az incorporatioval. A veszprémi káptalan nevezetes 1247-es oklevelében szereplő „Hermanus fia Pál Zala melletti Szent Kozma és Dámján tiszteletére szentelt egyháza," amelynek nyilván ő maga volt a kegyura, 1247-ig teljes jogon a káptalan magistralis joga alá tartozhatott, még sem volt abba „bekebelezve". Ugyanakkor nálunk az annektált parochia felelősségét sem a magiszter kanonok sem a káptalan testülete nem vette magára még elvben sem, 144 Solymosi, Mortuarium 549. 145 Plöchl, Kirchenrecht II. 144. 146 Willibald Plöchl: Das kirchliche Zehentwesen in Niederösterreich. Ein Beitrag zur mittelalterlichen kirchlichen Rechtsgeschichte und zur Geschichte Österreichs. (Forschungen zur Landeskunde von Niederösterreich) Wien, 1935. 45, 76, 85. 102. 147 Plöchl, Kirchenrecht П. 371-376. A monostorok és káptalanok „hozzácsatolással" szerzett lelkészségek feletti jogairól ld. Kollányi, Kegyúri jog 182.
