Századok – 2000

MŰHELY - Hoffmann Tamás: Parasztházak - kőfalakkal (Európai vázlat az erdők fogyásáról) 951

MŰHELY Hoffmann Tamás DOMUS LIGNEA - DOMUS LAPIDEA (Vázlat a középkori házakról és az erdőkről Európában)* 1. HÁZUNK ÉS HÁZUNKTÁJA Több mint két emberöltő óta tudjuk, hogy Európában a vidék hagyományos építőkultúrájában csak a legszükségesebb beruházásokat végezték el. Őseink olyan építőanyagokból teremtették meg mesterséges környezetüket, amelyeknek bővében voltak. A kontinens nagy részén fakonstrukciókat építettek: a fenyőövben csapolt gerendák ácsolatait, a lombhullató zónában (mely Európa kétharmadát foglalja el) a prehistóriában főleg oszlop-házakat, néhol pallóházakat, majd mindinkább sártapasztású, gerendavázas és vesszőfonatos épületeket. Az anyaghiányos Dél­kelet-Európa földfalú házairól volt nevezetes. A Mediterrán-medencében kőfalak kölcsönözték a kortalanság, az időfelettiség látszatát — kezdetben (a bronzkori nyomokból ítélve) a mesterségbeli tudás nyilvánvaló hiányával összeügyeskedett — kivételes esetben: emeletes építményeknek. A kontinens déli és északnyugati perifériáján már az őskorban is kőfalú kunyhókat építettek. Szicíliában, Korzikában, Kalábriában, Pugliában, Isztriában, Dalmáciában, a Görög-szigeteken, a Rhone völgyében, Portugáliában, Spanyolor­szágban, Bretagne-ban, Írországban és Skóciában a bronzkor óta folyamatos a kőépítkezés hagyománya. A legrégibb épületek maradványai azt látszanak bizo­nyítani, hogy a falrakók nem tudtak szögleteket kialakítani, az alaprajzok ováli­sak. Ahol csak az alapfal romja maradt, ki lehet következtetni az épület egykori kupolaborítását. Ennek a szerkezetnek a hagyományához az Adriai-tenger mind­két partján napjainkig ragaszkodnak. Több településen laknak ilyen házakban. Északnyugat-Európában és Skandinávia déli részén egy kelet-nyugati irányú övezet követi a tenger és a szárazföld találkozásának vonalát, ahol a prehistorikus * Ez a dolgozat kivonata az „Európai parasztok. I. A munka". Budapest — Osiris Kiadó által 1998-ban megjelentetett, valamint „II. A fogyasztás" uo. sajtó alatt lévő könyvemnek. Bővebb iro­dalomjegyzék ott található. Főként terjedelmi okok miatt eltekintek a lábjegyzetes hivatkozásoktól és a bibliográfiai adatok részletező közlésétől. Az itt olvasható szöveg természetesen átfedéseket is tartalmaz terjedelmesebb köteteim egyes fejezeteivel. Bár sok kedvem volna ahhoz, hogy most is elmondjam, mit gondolok az Ibériai-félsziget, Skandinávia, Anglia vagy Oroszország lakói hagyomá­nyos építőkultúrájának alakulásáról, ezt sem tehetem meg. Mondandómat a Kelet-Közép-európai összefüggésekre koncentrálom. A magyarországi tények ebben a mozgástérben nyerhetik el magya­rázatukat. A történetírásban, minden tudományban a rendelkezésre álló tantételek meghaladására van szükség. - Ezt kívántam elősegíteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom