Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Bur Márta: A katolikus bolgárok szerepéről Havasalföld; Erdély és a Bánság gazdasági életében (17-18. század) 933
KATOLIKUS BOLGÁR KERESKEDŐK A 17-18. SZÁZADBAN 949 Az 1737-es török háború által előidézett rendkívüli állapotok miatt a hatóságok 1739-ben elrendelték a temesvári erőd falain belül illetéktelenül tartózkodó személyek összeírását. A hivatalos irat 113 családfő, ill. a vezetésük alatt álló háztartások összesen 548 tagjára vonatkozó adatokat tartalmazzák. A szóban forgó családok kereskedéssel és kézművességgel tartották fenn magukat. Az összeírás szerbek, görögök, albánok, valamint a német és spanyol zsidók csoportját különbözteti meg. A szerb csoportban különböző nemzetiségű személyeket találunk, többek között hét orthodox vallású bolgárt, akik közül négyen már a török alatt is Temesvárott éltek, 22 családfőről tudni lehet, hogy bánsági születésű volt, mások Budáról, Egerből, Pestről költöztek Temesvárra. A spanyol, tehát a távolabbi török provinciákból beköltözött zsidó családfők száma 19 volt. A többség, 15 személy, a török időkben is Temesváron élt, vagy ott született. Az összeírt kereskedő és kézműves családok egyharmada (36,3%) a törököt is uralta. Figyelemreméltó a spanyol zsidók 1718 utáni szereplése. Jó néhányan közülük a kamarai kezelésben lévő bányák termékeinek törökországi exportjával foglalkoztak.49 A spanyol zsidók a Török Birodalomban jelentős tőkével, szolid nyugati kapcsolatokkal rendelkeztek, így a gazdasági életben komoly befolyásra tettek szert. A spanyol zsidók 1718 után regisztrált temesvári jelenlétét a török provinciákkal fenntartott gazdasági kapcsolatok garanciájaként tekinthetjük. Az 1739-es összeírás szerint a törökkori Temesváron orthodox vallású bolgárok is éltek. A katolikus bolgárok 1718 előtti bánsági jelenlétére vonatkozó konkrét adatokkal nem rendelkezünk. Ennek ellenére úgy véljük, hogy a régió keresett nyerstermékeinek — viasz, viza-ikra, szarvasmarha stb. exportőreiként a bánsági legelőket, halívó és halfogó helyeket a török korban sem nélkülözhették és nem is nélkülözték. Ember Győző a 16. sz.-i Magyarország külkereskedelmének árustruktúrájáról szólva megállapítja, hogy az állatkivitel az egész forgalom csaknem 65%-át tette ki, majd így folytatja: ,Az élő állat túlsúlyához a mezőgazdasági termékekben nyílván hozzájárult a román vajdaságokból Erdélyen át tranzitáruként érkezett marha."50 A mezőgazdasági termékek kivitelét értékelő megállapítások a 17-18. századra vonatkoztatva is megállják a helyüket.5 1 A katolikus bolgárok tevékenységét tükröző adatok a Moldvában, Havasalföldön és Erdélyben útnak indított, mezőgazdasági termékekből álló tranzitszállítmányokról és azok közvetítőiről árulnak el fontos részleteket. A mai Északnyugat-Bulgáriában fekvő Csiprovciból elszármazott katolikus bolgárok tevékenységét a 17. sz. negyvenes éveitől a 18. sz. harmincas éveinek végéig kísérhettük figyelemmel. E csaknem egy évszázados periódusra esik a bolgár katolicizmus virágkora, amikor a Rómához ill. a nyugati országokhoz fűződő kapcsolatok különösen intenzívek voltak. A katolikus bolgár kereskedők tevékenységi köre kiterjedt — az általunk ismert források szerint — Havasalföldre, Erdélyre, a Temesi Bánságra, de megtaláljuk őket a Dél-Magyarország egy részén át vezető kereskedelmi út mentén is. Ezen az úton 4S)- Marta Bur: The Jewish presence in Banat in the 18th century. Annual of the Organization of the Jewis in Bulgaria „Shalom", XXVII. Sofia 1993-1994., 85-101 50 Ember Győző: Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Budapest, 1988. 709 51 Takács Sándor: Az auspitzi magyar marhavásárok régi kiváltságlevele. MGSZ. 1905, 228-232; Tagányi Károly: Marhakivitelünk és behozatalunk 1733-1737-ben MGSZ. 1900, 234-236
