Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Bur Márta: A katolikus bolgárok szerepéről Havasalföld; Erdély és a Bánság gazdasági életében (17-18. század) 933
KATOLIKUS BOLGÁR KERESKEDŐK A 17-18. SZÁZADBAN 947 A nyilván eladásra szánt állatok száma meghaladta a 15 ezret. A gazdaságok szervezői vagy fenntartói kivétel nélkül a vidini erődben szolgáló janicsárok közül kerültek ki.3 9 Joggal tételezzük fel, hogy 1707-ben az oszmán központi hatalom hosszabb idő óta érlelődő problémát igyekezett megoldani, vagyis a janicsárok és mások által fenntartott majorságok termékei a 17. sz. utolsó évtizedeiben is rendelkezésre álltak és ezek piaci értékesítésében a katolikus bolgárok is részt vállaltak. 1727 áprilisában egy krajovai bolgárokból álló 3 tagú kereskedő társaság a már említett Sztanislavich család egy tagjával az élen 3 évre bérbe vette a bánáti halfogásra ill. halívásra szolgáló helyeket és ezekért a Kamarának évenként 6666 Ft-ot fizetett. A kereskedők a bérletet a következő évekre is megújították annak ellenére, hogy 1733-ban a Kamara évenként már 8 ezer Ft-ot követelt tőlük. Ebben az üzletben érdekelve volt egy Andreovich nevú krajovai bolgár is, akit az olténiai juhtized- bérlők egyikével, Andrenichal kell azonosítanunk. Jellemző, hogy Sztanislavich több bánáti praediumot is bérelt, amelyek közül kettőt Andreovichnak engedett át.40 Az olténiai bolgárok gazdasági prosperitása a 18. sz. első harmadában — a lakóhelyükön, valamint a Bánságban lévő érdekeltségei után ítélve — kétségtelennek látszik. Többek között ezzel is magyarázható, hogy 1718 után ők próbálták megoldani a szétszórtan élő közösség gondjait, ők tárgyaltak az osztrák hatóságokkal a privilégiumok ügyében, az ő véleményüket kérték ki egyházi ügyekben. Az 1719-1726 között keletkezett különböző iratok aláíróiként 17 krajovai bolgár nevét ismerjük. Köztük van Blasius Marinovich ferences provinciális, a kapitányságot viselt Éliás Andrenich-Andreovich családjának több tagja, a két Bibics fivér, akiknek egy 1726-ban kelt iraton szereplő pecsétjük és aláírásuk mellett az is olvasható, hogy ők, Georgius és Joannes Bogdan-Deodat Baksev, csiproveci érsek rokonai. Krajovában élt Nikolaus Sztanislavich, a későbbi csanádi püspök családja is. A Krajovában élő, de a Bánságban bérletekkel rendelkező bolgárokon kívül temesvári lakosokról is tudunk: Mathias Pejacsevich pl. 1722 és 1726 között Csomboly pusztafalu határát bérelte; báró Marko Pejacsevich pedig 1723-ban három évre szóló halászati jogot járt ki magának.41 Az osztrák katonai-kamarai igazgatás alá vetett Temesi Bánság gazdasági életének egyik fontos szereplője volt Jovan-Joannes Bibics, akinek csiproveci, tehát bolgár származásában nincs okunk kételkedni. 1723-ban és a következő években a Temesvári Adminisztráció ügyfeleként Csatád, Bogáros és más helységek határát bérelte, ami kétségtelenül marhakereskedői foglalkozást feltételez.4 2 Bibics tagja volt az 1723-ban gróf. Mercy és gr. Wallis tábornokokkal az élen megalakult temesvári Kereskedelmi Társaságnak. A Bánságban szolgáló arisztokrata főtisztekből, kamarai főtisztviselőkből és kerületi főnökökből álló Társaság üzleti kapcsolatban állt Velencével, Regensburggal és Ravensburggal, ahová helyi mezőgazdasági termékeket, valamint rezet szállított, 39 Eugenij Radusev: Agrarnite instituai v oszmanszkata imperia prez XVII-XVIII vek. Szófia, 1995, 156-162 40 Baráti Lajos: Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez. II. Temesvár, 1900-1904. 684, 589, 594, 597, 600 41 Baráti Lajos: Adattár Délmagyarország... П. 575, 576, Uo: Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez. 5-8, Temesvár, 1900-1903, 475 42 Baráti Lajos: Adattár... 5-8, 499. Uo.: Adattár... П. 579-580
