Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Bur Márta: A katolikus bolgárok szerepéről Havasalföld; Erdély és a Bánság gazdasági életében (17-18. század) 933
KATOLIKUS BOLGÁR KERESKEDŐK A 17-18. SZÁZADBAN 945 1705 őszén, szeptember hónapban és október elején 10 péterváradi lakos 1298 havasalföldi ökröt hajtott át a szigeti vámon, amelyért a harmincadot lakóhelyükön fizették meg. Nyolcan közülük, pl. Blasius Butich, Anton Lekich, Franko Rogasich, Michael Birisich stb., minden bizonnyal bolgárok voltak.34 1712-ben a kanizsai vámnapló bejegyzése szerint a péterváradi lakosként szereplő Mihajlo és Georgius Pejacsevich, valamint Pavel Adamovich 350 ökör után fizettek vámot. Ezek az adatok arról győznek meg minket, hogy Péterváradon, akárcsak Baján, katolikus bolgár kereskedő* kolónia létezett, amelynek tagjai főként állatkereskedelemmel foglalkoztak. Ezek a bolgárok minden bizonnyal kapcsolatban álltak havasalföldi honfitársaikkal, akik ottani telepeikről, Bradicsenből és Rimnikből Nagykanizsáig is eljutottak. 1712-ben Rimnikból 440, Bradicsenből 196 szarvasmarha érkezett Péterváradon és Zsablyán keresztül Kanizsára. A pozsareváci békekötés (1718) után a bécsi központ nagy energiával látott hozzá, hogy a visszaszerzett, ill. az újonnan meghódított tartományokat gazdaságilag hasznosítsa. A cél elérésének érdekében alkalmazott eszközöket a helyi körülményeket figyelembe véve választotta meg. Olténiában tekintettel kellett lennie a helyi elit, a bojárok, a klérus, s különösen a kolostorok érdekeire. A helyi jövedelemforrásokat — vámhelyek, adóbérletek — a kiváltságos réteghez tartozó befolyásos emberek ellenőrizték. Ugyanakkor az osztrák kamarai igazgatásnak érdekében állott, hogy a helyi elit e téren élvezett monopóliumát megtörje. Az Olténiában élő bolgárok a fentebb ismertetett privilégiumaik kiharcolása során kerültek szorosabb kapcsolatba az osztrák hatóságokkal. A bolgárok ügyeivel az Udvari Kamara részéről Ignaz Haan kamarai tanácsos foglalkozott, s a bécsi központnak küldött jelentéseiben rendszerint a bolgárok kéréseinek teljesítését ajánlotta feletteseinek. Haan 1719 novemberében Bécsbe küldött jelentéseiben található bolgár vonatkozású kitételek összhangban vannak az egyéb forrásokból merített adatokkal. Haan szerint Olténiában elsősorban a bolgárok, s rajtuk kívül még a görögök foglalkoznak kereskedéssel. A tanácsos említést tesz a bolgárok Krajovában működő kompániájáról, mint exkluzív formációról. Az 1719 november 17-én kelt Haan féle jelentés az osztrák hatóságok által készített összeírásra hivatkozva elmondja, hogy Krajovában 40 katolikus és 35 orthodox, Rimnikben 20 katolikus és 20 orthodox, Bradicsenben pedig 39 katholikus vallású, összesen 151 bolgár család él. 1721-ből származó adatok szerint a nevezett helységekben már 162 adófizető bolgár családot tartottak számon.35 A néhány száz főből álló bolgár közösség és az osztrák hatóságok viszonyának kedvező alakulását a római egyházhoz való tartozáson és a törökellenes harcokban való aktív részvételen kívül az is elősegítette, hogy a bolgárok az átélt megpróbáltatások ellenére jelentős anyagi eszközökkel rendelkeztek. 1720 februárjában harmincezer magyar forint ellenében az Udvari Kamara Olténiában működő képviselőitől megszerezték a juhtized szedésének a jogát. Az erről szóló szerződést Elias Andrehich, a „krajovai bolgárok kapitánya", Petrus Duralli, a Rimnikben élő bolgárok „bírája" és mások írták alá. Ugyanazon évben 14,416 Guldenért megkapták a méz, a sertés, 34 A bolgár nevek azonosítása során figyelembe vettük a katolikus bolgárokra vonatkozó dokumentumokat, valamint a Ljuben Miletics által publikált összeírásokat. Lásd 6. sz. jegyzet. 35 C. Giurescu: i. m. 388, 395, 399-409
