Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Bur Márta: A katolikus bolgárok szerepéről Havasalföld; Erdély és a Bánság gazdasági életében (17-18. század) 933
KATOLIKUS BOLGÁR KERESKEDŐK A 17-18. SZÁZADBAN 941 és a keleti egyházhoz tartozókat egyaránt — Bradicsenben, Rimnikben és Krajovában vonta össze, kihangsúlyozva és jogilag is biztosítva a katolikusok vezető szerepét. 23 Az osztrák hatóságok által kiadott 1700-as és 1727-es oklevél — a helyi adottságokhoz alkalmazkodó kitételektől eltekintve — azonos tartalmú: a bolgárok szabadon kereskedhetnek a Habsburgokat uraló tartományokban; kivonják őket a helyi szervek joghatósága alól; a bolgárok felmentést kapnak a helyi lakosok számára kötelező legnehezebb terhek viselése alól (pl. katonai beszállásolás, forspontozás stb.), s ennek fejében évi pénzadó fizetésére kötelezik őket; szabadon gyakorolhatják vallásukat; a bolgár közösségek belső életét saját körükből választott vezetők irányítják. Figyelemre méltó, hogy az Olténiában élő bolgárok a bojárokhoz hasonlóan adó- és tizedbérlőkként is felléphettek, megkapták a piac és vásártartás, valamint a kocsmáitatás és mészárszék tartás jogát is. A bolgárok oklevelekkel biztosított kereskedői tevékenységének méreteire és irányára vonatkozó adatokat K. Telbizov munkájában2 4 , valamint az 1689-1712 között Lippán, Baján, Szigetváron és Nagykanizsán vezetett vámnaplókban találunk.2 5 Annak ellenére, hogy ajelzett két évtizedből ránk maradt vámnaplók csak egy-egy év vagy néhány hónap forgalmát tükrözik, mégis figyelmet érdemelnek. Lippa az Erdély és a Magyar Királyság központja, valamint az északi és északnyugati irányba vezető kereskedelmi utak fontos pontján feküdt, így a Kelet-Nyugat közötti áruforgalom egy részét is ellenőrizhette. Baja, Sziget és Nagykanizsa egy régi, Moldvából Velence felé vezető marhahajtó út állomásait képezték.2 6 Ezeket az utakat nyilvánvalóan a török alatt is használták, azok a Balkán és a Közép-Európa közötti árucserét és főleg a marhakereskedelmet szolgáló úthálózatból, legelőkből és itatóhelyekből, kereskedőkolóniákból, vámhelyekből álló rendszer részét képezték. A kamarai hatóságok a felszabadító háború idején a harcok elültével szinte azonnal megjelentek Lippán és Baján, s megszervezték az áruforgalom ellenőrzését. A rendszer, a Balkán és Közép-Európa közötti árucsere mechanizmusa az idők folyamán változott, de 1689-1712 között a török alatt megszokott gyakorlat érvényesült. Az említett vámhelyek forgalmára ill. jelentőségére az onnan származó jövedelmek nagyságából következtethetünk. A hivatalos kimutatások szerint a Lippáról származó évi jövedelmek esetenként a 25 ezer forintot is meghaladták, míg Baja átlagban 1000-3000 Ft-ot hozott évenként a Budai Kamarai Jószágkormányzóságnak, s csak ritkán fizettek be onnan ötezer Ft-ot meghaladó összeget.27 A lippai vámon áthaladó kereskedőkre, ill. áruszállítmányokra vonatkozó adatok az 1689-1696-os évkörből állnak rendelkezésünkre. Elsősorban Erdélyből érkező sót, viaszt, mézet, élelmiszert vámoltak itt el. A szegedi, bajai, csanádi, lippai stb. illetőségű 23 Lj. Miletics: Izszledvaniata bálgarite b szedmigradszko... 223-224, 238; Bálgarite Rumania..., 14-15, Magyar István Lénárd: A havasalföldi, erdélyi és bánáti bolgárok közösségi jogai a XVIII. században. Szomszédaink között Kelet-Európában. Budapest, 1993. 103-107 24 Karol Telbizov: Bálgarszki tárgovszki kolonii v Transzilvania. prez XVIII vek. Szófia, 1984 25 Sl. Gavrilovié-Ivan Jaksié-Sr. Pecinjacki: Grada о balkanskim trgovcima u Ungarskoi XVIII vek. Carinarnice i Kontumazi. Knjiga prva. Beograd, 1985 Lippa, 1689-1695 év, 16-59; Baja, 1699-1701. év 64-217, 233-278; Sziget, 1696-1710. év, 217-226, 278-424; Kanizsa, 1712. év, 428-462 26 A Moldvából Velencébe hajtott marhák útja 1545 körül. M.G.Sz. 1897, 316. 27 A Budai Kamarai Jószágigazgatóság jövedelmei és kiadásai 1686-1700 között, Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1997, 286
