Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Borián Elréd: Lippay érsek és Zrínyi Miklós politikai vitája a jezsuita történetíró Kazy Ferenc alapján 913
LIPPAY ÉRSEK ÉS ZRÍNYI MIKLÓS POLITIKAI VITÁJA 921 II. Az 1655. évi pozsonyi országgyűlés Kazy Ferenc évkönyve alapján Széchy Károly szerint a Modus recuperandi Hungáriám (MRH) kezdetű irat arra akarta rávenni a rendek küldötteit az 1655-ös pozsonyi országgyűlésen, hogy mondjanak le a királyválasztási jogról, s nyilvánítsák örökössé a Habsburg utódlást a magyar trónon.28 Széchyhez hasonlóan néhány felháborodott mondattal szokás megemlíteni e beadványt, majd pedig örömmel nyugtázzák, hogy nem sikerült elérni a királyválasztás megszüntetését. Szerintünk összetett kérdésről van szó, s lehetséges, hogy a memorandumnak nem egyetlen célja volt. Egyik kézirata ugyanis ezt a címet viseli: Elmélkedés Magyarország felszabadításásnak módjáról (Discursus de modo recuperandi Hungáriám). Kazy művének szövegkörnyezetét alaposan fontolóra véve olyan következtetéseket vonhatunk le, amelyek alapján ezt a címet az írás szándékát kifejezőnek tartjuk. Az oratio először Magyarország szörnyű helyzetét vázolja fel, melyet már nem is lehet országnak nevezni, mert a török nagy részét elfoglalta és lerombolta, szent helyeit pedig meggyalázta. Még ennél is drámaibban beszél a belső háborúkról: nyilván a királyi Magyarország és Erdély között újra és újra fellángoló küzdelmekre utal. A névtelen szerző nem tenné ezt ily hangsúlyozottan, ha nem félne egy újabb konfliktustól. E félelemnek oka elsősorban a protestáns Svédort szág és az erdélyi fejedelemség esetleges összefogása, mint ahogy erre 1644-ben I. Rákóczi György fejedelemsége alatt már volt példa. Az oratio arról is meg akarta győzni a rendeket, hogy a törököknek jóval nagyobb adót kellene fizetni, mint a Habsburg királynak. Azért elmélkedik erről, mert vannak, akik inkább a telhetetlen oszmán ellenség kezére adnák magukat. Ez nyilvánvaló célzás a török orientáció, illetve az Erdélyhez csatolt, zömében protestáns vármegyék nemesei köreiben terjedő nézetekre, melyek már ekkor, 1655-ben erősen aggasztották az udvart. Az elmélkedés célja a beteg hazának orvosságot találni {aegrae Reipublicae medicamentum), akárcsak később Zrínyi Áfiumáé. Az MRH és az Áfium azonban egymással teljesen ellentétes nézeteket képviselnek. A memorandum azt fejtegeti, hogy nincs senki a magyarok között, aki a hazát meg tudná menteni, a nagy királyaink nem is kívánnának ebben a nyomorúságra jutott országban élni. Zrínyi épp az ellenkezőjét fejti ki a Mátyás királyról való elmélkedésben, illetve az Afiumban. Az MRH politikai okból kevesli a magyai- erőket, ezzel leplezi II. Rákóczi György sikereitől és tekintélyétől való félelmét: „sorszerű lelki fásultságtól bágyadunk" („fatali animorum torpore langvescimus"), illetve „Senki (szégyen kimondani) senki nincs közöttünk, aki szavakon kívül valamit tenni merne, hogy a haza fájdalmának megbosszulására rászánná magát." (Jellemző azonban, hogy a magyarokat a török orientációtól féltő bécsi udvar együttműködik a Portával, hogy a fejedelem erejét megtörje.) Majd három kérdést tesz fel az oratio. A legfontosabb: vajon mi, magyarok meg tudjuk-e magunkat szabadítani a török igájától? Válasza egyértelműen tagadó, sőt szerinte csak az örökös tartományok adóiból védhetjük meg várainkat, illetve fizethetjük a katonaságot. 28 Széchy Károly: Gróf Zrínyi Miklós, (1620-1664), III, Magyar Történeti Életrajzok, Bp., 1900. 86-92.
