Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek inflációjának két szakasza 881
910 BUZA JÁNOS A jó minőségűnek tartott, ennek ellenére mégis mérlegelt váltópénzek nem a kvalitásuk, hanem roppant mennyiségük miatt kerültek mérlegre, ugyanis pl. a három — különböző — poltura, amely az e csoporton belüli a váltópénzek 93 százalékát alkotta, egyenként 3 dénáros186 kurzuson 429085 veretet jelentett, amelyeknek egyenkénti számlálása igencsak időigényesnek bizonyult volna. Hasonló praktikus okból ennél szerényebb tételeket is mértek a későbbiekben, amikor a városi háztartás polturáit s egyéb készpénzét vették számba.187 Szegedi Mihály pénzvagyonának megosztásakor természetesen az értékesebb pénznemek árfolyamára is ügyeltek, az aranyforintok és a tallérok számát, valamint árfolyamát gondosan feljegyezték. Az előbbiek kurzusa 3 forint 30 dénár, az utóbbiaké 1 forint 80 dénár volt, s ezzel mindkettőé meghaladta az 1625. évi országgyűlés által megszabott szintet. A keresett dutkákat, a Kassán jól ismert „danczkay ortos" pénzeket a polturáknál jobban megválogatták és szám szerint, árfolyamuk188 feltüntetésével írták össze. A városi főbíróságig emelkedő, nemességet szerző Almássy István Szegedi Mihályénál alig későbbi hagyatékában jóval szerényebb volt a készpénz. Az 1635 őszén felvett leltárba 6930 forintot és 6 dénárt jegyeztek be.18 9 Szűkebb témánk szempontjából kiemelendő, hogy az inflációs pénzek nyomai19 0 még ebben az inventáriumban is láthatóak: „Wagio(n) leteöt oli polturák hitua(n) leteöt apro penzel egiüt, nio(m) lib. 3 [=] fi. 9." Az oli polturákkal együtt mért silány — valószínűleg 1 körmöci — dénárok fontját ugyanúgy 3 forintra becsülték mint Szegedi Mihály 3 évvel korábbi hagyatékában. Szegedi István készpénzének 1628. évi átadásakor még 3 forint 50 dénárra értékelték az oli polturák fontját, amiből persze nem lehet automatikusan arra következtetni, hogy az idő múlásával fokozatosan csökkent az inflációs veretek jócskán leszállított ára. A rossz pénz fontjának ára mérséklődhetett azért is, mert az ezüst ára sem volt állandó, továbbá figyelembe kell venni azt is, hogy az oli polturák fontjának 3 forint 50 dénáros becsértékét közvetlenül az új pénzek bevezetése után, vagy azzal egyidejűleg állapították meg, amikor még a legelterjedtebb magyar váltópénz, a „körmöci jó aprópénz" minőségében sem bíztak maradéktalanul. Akár nagy mennyiségű kipper-veret, akár csak néhány aprópénz maradt meg a kereskedők pénzeszsákjaiban, illetve a szegényebb néprétegnél itt-ott a ládafiában, a késő utókor már nyilván nem őrizgette tovább az értéktelen monétákat. Kivételesen ritka esetben több száz fontnyit írtak össze belőlük, de ha 186 A ,ßitkoczki" és az „ó, pántos polturák" dénárértékét nem tartalmazzák a források, de a „Jó, ó polturák pinz wagyon(n), mely nyo(m) fontot Nr. 200 lott 25, egy polturákot p(er) d. 3, facit fl.3362 d. 55." bejegyzés egyértelműen közli az árfolyamot, amely viszont kiterjeszthető a másik két tételre, ugyanis a különböző polturák végösszege szintén osztható 3-mal. 187 Kassán 1643-ban a városi pénztár készpénzállományának mintegy kétharmad része polturából állt, amelyeket szintén nem számláltak meg, hanem megmérték a lengyel, illetve lengyel mintára vert monétákat. Pettkó Béla: Kassa város kincstára 1643-1644-ben. Történelmi Tár 1883. 176-180. 188 Azonos pénznemeken belül is voltak árfolyamkülönbségek, pl. a „régi jó ó dutkákat" 10, az „ó dutka pinzt" pedig 9 dénárban számították, viszont a „danczkay ortos pinzből" egyért 30 dénárt adtak. 189 Kerekes: Nemes Almássy 171. 190 Kassa, 1635. nov. 26. Kassa v. It. A. S. Fasc. U - Almási, Nr. 35.
