Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Buza János: Kipper-pénzek a mérlegen. Az 1620-as évek inflációjának két szakasza 881
AZ 1620-AS ÉVEK INFLÁCIÓJÁNAK KÉT SZAKASZA 893 Egy gönci tanúvallatásból pár hónappal később derült fény arra, hogy 1622 végén még ingatlan árában is elfogadták az oly polturát, mindent lehetett érte venni.90 Tokajban 1622 utolsó, esetleg 1623 első napjaiban bort adtak el egy kassai özvegyasszonynak, aki 4 dénárban számított fehér oly polturákkal fizetett.9 1 Az 1623. esztendő azonban megnehezítette azoknak a dolgát, akik oly polturákkal akartak fizetni. Január első napjaiban Rákóczi György Ónodból írta Patakra azt, hogy „Itt az jó oly poltorákat sem akarják elvenni, mind ó polturákat kívánnak, az számtartó penig Patakon egyaránt veszi az olyval együtt az rosszat is; jó volna kgdnek meghadni neki, az korcsmákon bár megválogattatni az pénzt s olyan roszat, minemőt némely nap otthon nekem adott vala, el ne venne,"92 A levél közlője az oly jelzőt „új"-ként értelmezte, utólagosan elmondható, hogy egyes forrásokban, illetve az oly polturák forgalmának kezdetén az azonosság kétségtelen. Az, az özvegy, aki oly polturáért vásárolt bort Tokajban, végrendelete egyik pontjának esetleges megtámadóját ó polturában fizetendő 125 forinttal kívánta sújtatni, nyilvánvalóan azért, mert tudatában volt annak, hogy az ó és az „új polturák" minősége között nagy a különbség. Testamentumából kitűnik továbbá, hogy — már özvegyként — jelentős összeget kapott „új polturákul" férje egyik I lengyel adósától, ő maga viszont tokaji üzletfelétől már jó pénzt várt 1623 februárjában. Igen valószínű, hogy a borért olyan új polturákkal fizetett Tokajban,93 ' ahol azokat oly polturáknak nevezték. A mái- idézett gönci tanúvallomásokban I keveredik az oly poltura a fehér polturával.9 4 Az utóbbiak nyomán arra lehet következtetni, hogy Felső-Magyarország keleti részében a fehér, az oly és az új poltura — három jelző, egy jelzett szó! — esetenként azonos veretet jelentett, s mivel az ún. új polturákat szakirodalmunk lengyel pénzeknek tartja, az oly polturákat szintén lengyel monétáknak tekinthetnénk. poltoraiul adgiak megh." Kassa, 1622. dec. 22. Kassa v. lt. Prot, delib. 154/v. A felvett készpénzpénz összetételét elleplezi a csak számítási forintban kiállított nyugta: „in Summa f. 109 d. 16, id est száz kilencz forintot es d. 16 pénzt." Kívül: „Quietantia Andreáé Sipos de percepta a Civitate Uxoris Suae Susannae Szécsi paterna rata A. 1622." Kassa, 1622. dec. 23. Kassa v. It. Collectio Schwartzenbachiana, Nr. 5944. Elképzelhető, hogy az örökség egy részét „oly polturában" vették fel, ui. az összeg maradéktalanul osztható néggyel, 10916: 4 = 2729, s mint fentebb láttuk, ekkor a poltura hivatalos árfolyama 4 dénár volt. 90 „2. Tanú, Gazdagh Mihali hitti utan azt uallia, hallottam Szabó Pettörtul, hogj mondotta, cziak adgjon io olli polturát Henkol András, fel ueßöm, de ez megh karatczon ellöt uolt, megh akor kedues uolt az az polturák, mindent uehettet ember rajta, foluast el uolt," illetve részlet az alperes vallomásából: „megh attam az arat jo penzul, ollyan pénzt attam ő keg(yelmene)k, az minemö pénz az orszaghban foljuast el költ," Gönc, 1623. ápr. 6. Kassa v. lt. A. S. Nr. 6033. 91 „ez el mult karaczon utan en az bort megh mutata(m) es meg arula tőlem feier oly polturán f. 45, negi penzeuel oluasua(n) egyi potur(at): az arrat megh ada" Lakatos János vallomása. Tokaj, 1623. ápr. 5. Kassa v. lt. A. S. Fasc. Y - Békessi, Nr. 10. 92 A levél 1623. jan. 11-én kelt. Szilágyi Sándor: A Rákóczyak levéltárából. Történelmi Tár 1894. 651. 93 „az ki peniglen ezt az en allegatiomat föl akarna bontanj, tegyen elle(n) ßaß hußon öth forintot о polturákul. Ittem az Vram halala utan adot Egi lengien Vy poltúrákúl ennekem Adossagot ugi mint öt ßaß niolczuan öt forintot. Ittem Tokaiban Lakatos János ado ßaß forintual es Egi hordo borral, melliet tartoßik ez iouendeö karaczonra megh adni io pinßul." Kassa, 1623. febr. 18. Gelley Benedekné, sz. Kakas Judit végrendelete. Kassa v. lt. A. S. Fasc. GG- Gelley, Nr. 2. 94 „ö fölsege ellene mondot az fejer polturaknak" - hangzott el többször is. Gönc, 1623. ápr. 6.. Kassa v. It. A. S. 6033.
