Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
ANGOL-HOLLAND KERESKEDELMI VERSENGÉS JAPÁNBAN 867 Cocksék visszatértek az udvarba, ahol megbizonyosodtak a hír igaz voltáról. A privilégiumlevél legfontosabb része így hangzott: ,Дг angol nemzet egész Japánból, bármely részre is érkeznek hajóikkal, köteles, a számukra lehetséges legnagyobb sebességgel visszavonulni Firando városába (és kikötőjébe), ott eladni áruikat; utasítunk minden más helyet és területet, legyen az bárhol Japánban, hogy termékeiket, sem áruikat ne fogadják a parton máshol, csak Firandoban",84 Annyit sikerült csak kiharcolniuk, hogy a japán nagyvárosokban felhalmozott árukészleteiket japán kereskedők révén eladhatták, nem kellett azokat Híradóba visszaszállítani. Emellett néhány hét mülva Nagaszaki neve is Hirado mellé került, mint olyan hely, ahol az angolok kereskedhettek. Ugyanez a szabályozás vonatkozott a hollandokra is, akiket szintén érzékenyen érintett a sógun döntése. A privilégiumuk ilyen megkurtítása véget vetett az altelepek működésének, hatalmas veszteségeket okozva mindkét társaságnak. A helyzet súlyosságát Cocks kommentárja érzékelteti: ,A Császár éppúgy azonnal kiűzhetett volna bennünket Japánból, mint ahogy ilyen paranccsal megköt minket, mert azon a helyen [Hirado] nem tudunk üzleteket kötni, ahogy azt már több mint három éve tapasztalom,"85 Most mutatkozott meg, hogy a Híradóba település milyen hátrányokkal is járt, így egyre sürgetőbbé vált, hogy valamilyen megoldás találjanak, mellyel a kereskedelmet sikerül nyereségesebbé tenni. Japánban az angol és holland kereskedők — annak ellenére, hogy mindkét fél tudott a maluku-szigeteki ellentétekről — mindvégig jó viszonyban voltak. Ez többnyire apróságokban nyilvánult meg: a hajók kölcsönösen szállították egymás leveleit; a telepek dolgozói vendégségbe jártak egymáshoz; segítettek egymás hajóit a kikötőbe vontatni stb. Másfelől viszont jellemzők voltak az apró civódások is — többnyire jelentéktelen dolgokon —, valamint olvashatók a levelekben és naplókban bizalmatlanságot sugalló bejegyzések, ám ezek nem voltak általánosak. A két fél közötti viszonyt hirtelen kiélezte a VOC és a Kelet-indiai Társaság között kirobbanó fegyveres ellentét.8 6 A hollandok már megjelenésükkor agresszíven léptek fel a Távol-Keleten, elsősorban a spanyolokkal és a portugálokkal szemben, de az 1610-es években az angolokkal is egyre inkább szembekerültek. Ennek oka, mint fentebb olvasható, főleg a szegfűszegtermelő vidékeken folytatott kereskedés eltérő megítélése volt. Az ellentétek végül 1617-ben fegyveres összecsapáshoz vezettek a két társaság között. Az angolok kezdetben sikereket értek el, azonban lassan érvényesült a hollandok erőfölénye. Ebben az is szerepet játszott, hogy az angol flotta vezetője megbetegedett és meghalt, majd John Jourdain, a Kelet-indiai Társaság egyik vezető egyénisége Ázsiában, egy tengeri csata során szintén életét vesztette. A harcok teljes holland sikert hoztak: 11 hajót fogtak el, míg az angolok csak egyet. Emellett a dzsakartai angol telep is elpusztult.87 A két társaság 1619-ben kötött békét, megosztva egymás között az indonéz szigetvilágon folytatott fűszerkereskedelmet: a bors esetében 50-50%-os részesedést kapott mindkét nemzet, míg a 84 Cocks, Richard: i.m. 2. kötet 289. 86 Cocks, Richard: i.m. 1. kötet 186. 86 Az angol és holland társaság közötti háborúra vonatkozóan Id. Hall, Daniel G.E.: i.m. 279-285. 87 Massarella, Derek: i.m. 250.
