Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Szommer Gábor: Angol-holland kereskedelmi versengés Japánban (1613-1632) 849
860 SZOMMER GÁBOR A többi fém közül a legfontosabb a vas volt, amiből — Japánt leszámítva — nem termeltek jelentős mennyiséget Ázsiában, valamint az ólom, — ami iránt az egész térségben állandó volt a kereslet. Az ón is fontos exportcikk volt, ám ez az igény — az ázsiai bányászat függvényében — időszakonként változott. A fémek főleg az angol kereskedelem tekintetében számítottak fontos kiviteli cikknek, mivel a szigetország számos jelentős bányával rendelkezett. Ugyancsak elsősorban az angolok törekedtek arra, hogy szöveteket adjanak el Ázsiában. Különösen az 1610-es évek végétől, amikor az európai piacokon egyre kisebb lett az angol textíliák iránti kereslet. Ennek a próbálkozásnak azonban komoly akadályai voltak; közülük a legfontosabb az indiai árucikkek versenye. Ezek a textíliák nemcsak régóta voltak ismertek a környező területeken, de jó minőségük miatt is keresték őket. Az áruk is komoly versenytárssá tette őket.48 Az angol árukat tovább drágította, hogy messziről kellett az eladási helyre szállítaniuk. Az indiai cikkek mellett még számottevő volt a holland verseny is, főleg, ha számba vesszük, hogy a legtöbb helyen, ahol az angoloknak telepük volt, a hollandok is jelen voltak. Tovább nehezítette az angol textíliák eladhatóságát azok gyenge minősége.4 9 A fentiek alapján nem meglepő, hogy az angolok a 17. században még nem tudtak döntő pozíciókat szerezni az ázsiai textiltermékek piacán. Fontos európai exportcikkek voltak a különböző hadianyagok, elsősorban a tűzfegyverek és a puskapor. Számos ázsiai vidéken már a vizsgált korszak előtt j elsajátították ezeknek a fegyvereknek a használatát, ám nagyon kevés helyen gyártották őket. Az európai fegyverek technikailag sokkal jobb minőségűek voltak, 1 amire több forrás is utal.5 0 * * * A térség más részeihez hasonlóan, Japánban is az ázsiai termékek voltak keresettebbek, Európából jóval kevesebb áru került ide. Japán földrajzilag a térség peremén helyezkedett el, gyakorlatilag végállomás volt. Ezért közvetlenül Európából ritkán jöttek hajók; az országba került európai árucikkeket gyakran ázsiai kikötőkben rakodták át. A japán kereskedelem két alapvető pilléren nyugodott. Az ország, egyedülállóként a Távol-Keleten, jelentős ezüstlelőhelyekkel rendelkezett, melyekből jócskán futotta exportra is. A másik meghatározó jellegzetesség az óriási japán igény volt a kínai selyemtermékekre. E két tényből következően természetes lett volna, ha a két ország között virágzó kereskedelem alakul ki. Ez azonban nem jöhetett létre, ugyanis Kínában halálbüntetéssel sújtottak mindennemű kapcsolatfelvételt a japánokkal.51 Ez szükségessé tette, hogy az árucsere egy harmadik helyen történjen meg, illetve 48 „Suratban... a kersey darabjának ára 84 mammudi, ami olcsóbb, mint a miénk Angliában." Saris, John: i.m. 59. (A kersey egy vastag szövetfajta volt.) 49 Gould, J.D.: The Trade Depression of the Early 1620's. In: Economic History Review 1954/1955. 83 50 1626-ban Las Cortes atya feljegyzi, hogy a kínai puskák rossz minőségűek. Rodrigo Vivero, spanyol utazó ugyanezt állítja a japán puskaporról. V.o.: Braudel, 1985 396. 51 Boxer, Charles Ralph: The Christian Century in Japan. Los Angeles, 1951 (a továbbiakban: Boxer, 1951) Ennek oka a 16. század első felében folytatott japán kalózkodás volt. A tiltás ellenére azonban a kínaiak igen jelentős csempészkereskedelmet folytattak Japán felé.
