Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
II. RÁKÓCZI GYÖRGY LENGYEL POLITIKÁJA 841 alparancsnoka) 5 ezer fős egysége a Czarniecki-haddal egyesült és Krakkót hét mérföldnyire megközelítette (a Cracovia septem milliaribus distans).11 6 A Sziléziából előretörő egységek mozgási irányából Rákóczi megérthette, hogy a nagy álom meghiúsult. Nem elég, hogy a lengyel korona helyett még a méltányos békekötést is megtagadták tőle a lengyelek — a katolikus Mikes Mihály kancellár megegyezést sürgető próbálkozásai sem értek célba —, Hatzfeld és Czarniecki seregei a hazavonulás útját is lezárták. Sapieha és Gonsiewski pedig Litvánia felől közelített, hogy a keletre való kimenekülést megakadályozza. A válságosra fordult szituációban összehívott haditanács az erdélyiek kezén lévő lengyel várakba való beszállást elvetette, az erőszakos áttörést nem vállalta. Egyetlen lehetséges megoldásnak az Ukrajnába való vonulást fogadta el, mert kozákfoldön szerzett friss csapatokkal a hadjárat kimenetele megfordítható lesz. Ez a totálisan > demoralizált, jó félévvel ezelőtt kb. 60 ezres had a sorsát nem kerülhette el. Július 22-én az ukrajnai Czarny Ostrownál (Csornij Osztrov a Déli-Bug felső folyásánál) Rákóczi György alig egy napos trakta után kapitulált a lengyelek előtt. Szándékától se Károly Gusztáv rezidense, Sternbach, se a kozákok nem téríthették el. Tulajdonképpen a szabad elvonulás fejében a lengyelek valamennyi követelésére igent mondott. A fejedelem megkövette a lengyel királyt és a köztársaságot, ünnepélyesen lemondott a lengyel koronáról. Svédországgal és a Za• porozsjei Haddal érvényes ligáját azonnali hatállyal felbontotta és beleegyezett ^ abba, hogy szükség esetén Svédország ellen Lengyelországgal és Dániával szövetkezik. Vállalta azt is, hogy óriási jóvátételt, 1,2 millió lengyel aranyat (distribuet duodecim centera millia floreanum Polonicalium) fizet a győzteseknek, a krími kánnak és vezíreinek „tisztességes ajándékot" nyújt át. Krakkói és breszti hely, őrségeinek hazarendelése mellett a foglyok szabadon bocsátására és a lengyelor• szági egyházi ingóságok visszaszolgáltatására is kötelezte magát. Megalázkodása ; odáig terjedt, hogy az Erdélyben menedékes lengyel vallási üldözöttek kitoloncolását követelő lengyel feltételre sem mondott nemet.11 7 Az „északi háború" ezen epizódja, az erdélyiek számára tragédiája, július 31-én teljesült be, amikor Kemény János „Trimbolnánál" (lengyelül Trembowla, ma Terebovlja - Ukrajnában, Ternopoltól délre 30 km-nyire) a megmaradt sereggel együtt tatár fogságba esett.11 8 116 Ua. Polonica 69 I., cs. 36., f. 59. 117 Ua. f. 107-108., MHHD XXIII. k. 552-559.; Erdélyi Történelmi Adatok IV k. 239., Zserela t. XII. 501-506.; Grondski: História belli 421-422.; Szalárdy János Siralmas magyar krónikája /Sajtó alá rendezte, a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta Szakály Ferenc/. Budapest, Magyar Helikon, 1980. 372-373. Érdekességként egy lengyel kortárs elmarasztaló véleményét idézzük: „Zlodziej Wçgrzyn, szalony Rakocy, swierzbiata do skóra, tçskno go byto z pokojem zachcialo mu siç polskiego czonsku, który mu ktos na zart schwalil, ze miat byé lepszego nizli wçgierski smaku." /А gonosz magyar, az őrült Rákóczi, nem fért a bőrében, s ahelyett, hogy békében maradt volna, megkívánta a lengyel fokhagymát, amelyet valaki tréfából feldicsért neki, mintha az a magyar fokhagymánál jobb ízű lenne. / - Jan Pasek: Pamiçtniki /Wydanie czwarte/ Wroctaw-Warszawa-Kraków, 1968. 7. Ugyanez a hivatkozás más fordításban Schmidt Vilmosnál is megtalálható. - Schmidt V: II. Rákóczi György Lengyelországban In: Erdélyi Múzeum-Egylet Evkönyvei III. к. Kolozsvár, 1864. 101. Kiegészítve még az alábbiakkal: „Mi is szolgáltunk neki Czarniecki alatt, amint csak tőlünk kitelt, s így nagy boldogságában úgy jóllakott fokhagymával, hogy miatta egész seregét elvesztette,..." - Uo. 118 Bethlen János: Erdély története, 1629-1673. Budapest, Balassa Kiadó, 1993. 28-29., Erdélyi Történelmi Adatok IV k. 243-248.; Kemény János: Ruina exercitus Transsylvanici In: Kemény János és Bethlen Miklós művei /А szöveggondozás és a jegyzetek V Windisch Éva munkája/. Budapest,
