Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
832 GEBEI SÁNDOR Nem véletlenül dühödött fel Rákóczi György Lubomirski üzenetére, hiszen a lengyel főurak (St. Potocki, J. Lubomirski) és a lengyel király (Prazmowski májusi küldetése) megkeresései egy és ugyanazon dolgot, unos-untalanul ismételték. Az electus non coronatus üres ígéretéért, vagy fiának királyi adoptálásáért Erdély pénzét és hadát kívánták. Összehasonlíthatatlanul hízelgőbb és tekintélyt emelőbb volt arról töprengeni, hogy a Károly Gusztáv által kiötlött királyi titulusok közül melyik felel meg leginkább Erdély becsvágyó uralkodójának. „Caeterum titulo regni sive Minoris sive Citerions sive Orientális („literioris" nyomdahiba és „Occidentalis" értelmezési hiba „Citerioris-ra" és „Orientalis-ra" javítva - G.S.) Poloniae sive etiam regni Haliciae et dominii Minoris Poloniae, ducis Lithuaniae... se scribere possit,..."^ Az már igazán nem okozhatott fejtörést Rákóczinak, hogy a Kis-Lengyelország, vagy az Elő (Innenső)-Lengyelország, vagy a Keleti-Lengyelország királya, vagy a Galícia és Kis-Lengyelország területeinek királya, Litván nagyfejedelem aláírásokat, pecséteket Svédország és Brandenburg felé ne használja. Nagyon jól ráérzett Károly Gusztáv az erdélyi fejedelem gyenge pontjára. A lengyel koronát reprezentálni képes Kis-Lengyelország, Mazóviával, Podlasieval kiegészítve, már egy olyan terület-komplexumot alkotott, amelyért Rákóczi hajlandó volt a török fenyegetéséről is megfeledkezni, hajlandó volt Svédország ellenségeivel harcba bocsátkozni. I Pufendorf Samuil (1631-1694), a 17. század híres nemzetközi jogásza és ( történésze az ősi főváros, Krakkó átadásával kapcsolatos királyi alkudozásokat az utánpótlás nehézségeivel magyarázta. Amíg a koronázó hely a kezében volt, Magyarországról és Erdélyből élelmiszerre számíthatott, a város kiürítése miatti anyagi veszteséget Rákóczival fizettette meg. Az októberi feltételek érvényben maradtak - 1 millió birodalmi tallér, de minimum 400-500 ezer letétbe helyezése Stettinben vagy Hamburgban, de nem zárkózott el Karoly Gusztáv Lipcsétől (Lipsiae) sem. Biztosítani kellett a svéd helyőrség akadálytalan elvonulását minden ingó vagyonával, hadfelszerelésével Szilézián keresztül, a sóbányák (Wieliczka, Bochnia) eddig kitermelt mennyiségét a svéd király elszállíthatta.95 A novemberi mandátum legbizalmasabb része a ratifikáció kérdésével foglalkozott, mégpedig Károly Gusztávnak jogi vészkijáratot garantálva bármilyen előre nem kalkulálható esetre. A svéd király ravaszsága és csalárdsága abban rejlett, hogy Rákóczi hadát minél hamarabb (primo quoque tempore), már a télen, amikor az utak felfagytak és járhatóak, „circa Lovitium" (Lowicznál, Varsótól nyugatra, Erdélytől legalább 700 km-nyire!) vagy „más helyen" (alio in loco) a svéd haddal egyesíteni akarta.96 Tulajdonképpen Erdély katonai potenciálját még a ratifikációt megelőzően, a jogi felelősség és garanciák nyújtása előtt igyekezett hasznosítani, hogy a hadi helyzettől függően tegye meg, illetve halogassa ezt a diplomáciai aktust. Károly Gusztáv egyszerűen csapdát állított Rákóczi Györgynek. Sternbachék bizalmasan azt a feladatot kapták, hogy a ratifikációt sürgető 94 Pufendorf: von denen Thaten Carl Gustavs, Drittes Buch 226., Uő: De rebus a Carolo Gustavo, Liber III. 203.; Szilágyi: Erdély II. к. 185.; Walewski: Historya wyzwolenia t. II. 4-5. 95 Pufendorf: von denen Thaten Carl Gustavs, Drittes Buch 226., Uő: De rebus a Carolo Gustavo, Liber III. 201. ,202.; Szilágyi: Erdély II. к. 182-183. 96 Szilágyi: Erdély II. к. 184.
