Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801

II. RÁKÓCZI GYÖRGY LENGYEL POLITIKÁJA 821 a svéd királynak. 6. A pillaui garnizon vegyes összetételű (svéd-brandenburgi) lesz. 7. Szükség esetén a svéd hadihajók befuthatnak Pillau kikötőjébe. 8. Mari­enburgot (Maiborkot, a Visztula deltájában) négy hét alatt a svédek kiürítik és a brandenburgiaiknak átengedik. 9. Ez a megállapodás Danzigra (Gdanskra) nem vonatkozik stb.5 9 - a háborús események következtében elavultak. X. Károly a lengyelországi helyzetet elemezve világosan látta, hogy sikerre csak abban az esetben számíthat, ha az erősödő császári diplomácia akcióit ha­tástalanítja. III. Ferdinánd császár követeinek színrelépését semmilyen formában nem óhajtotta. Egyszerűbb volt a helyzete a nála jelentkező császári diplomaták­kal, pontosabban szólva a svéd király audienciájára várakozó diplomatákkal. Több mint egy hónapig várakoztatta őket, tehát így adta tudomásukra, hogy nem kí­vánatos személyek a svéd királynál. Bonyolultabb feladatnak ígérkezett a császári befolyás csökkentése Berlinben, hiszen a császár és a választófejedelem viszonyá­nak külső segítséggel elért módosítása könnyen az egész birodalom felbolydulá­sához, az 1648-as vesztfáliai békerendszer felbomlásához vezethetett volna. Olyan megoldást kellett találni, amely egyrészről az európai békerendszert nem borítja fel, másrészről a svéd érdekeket a Balti-tenger medencéjében kifejezésre juttatja. Károly Gusztáv a kényes problémát a lengyel hűbér Porosz Hercegség, tehát Német Birodalmon kívüli tartomány áruba bocsátásával oldotta meg. A Frigyes Vilmos brandenburgi választófejedelemnek felkínált vásárlási lehetőség kényszer­döntés elé állította Berlint, hiszen a brandenburgi Titkos Tanácsban vagy a svéd, vagy a császár által is szorgalmazott lengyel ajánlat közül kellett választani. A svédek Poroszországot kínálták hűbérként a svéd fegyverek jelenlétében, a len­gyelek a közös haza (Lengyelország, Poroszország) védelmére ösztönözték a for­! málisan vazallusuknak számító Frigyes Vilmost. Brandenburg katonai ereje mellé i a lengyel és a császári haderőt ígérték. Ebben a vetélkedésben — függetlenül attól, hogy a Titkos Tanácsban Ho­verbeck, Somnitz, Jena a lengyel, Waldeck pedig a svéd variáció mellett voksolt60 — a realitás, azaz a svéd fegyveres jelenlét, másképpen szólva, a svéd katonai fenyegetés döntött. 1656. június 15-én Marienburgban a königsbergi szerződést érvényben hagyó, de lényegét tekintve, egy új megállapodást kötött Svédország és Brandenburg. Svédország részéről Eryk Oxenstierna, Schering Rosenhan, Steno Bielke, Brandenburg részéről Georg Friedrich Graf von Waldeck, Nicholas Ernst von Platen, Johann Ulrich Dobrzeski által aláírt okmány szerint a Porosz Hercegség lengyel vazallussága megszűnt, helyébe a porosz herceg (= brandenburgi válasz­tófejedelem) svéd hűbérisége lépett. Minden Brandenburg - Lengyelország közötti „coriventiones, pacta et correspondentiae" — akár állami, akár egyéni szinten létesültek — azonnali hatállyal érvényüket veszítették, (vim nullám habeant a momento conclusae hujus transactionis). Frigyes Vilmos választófejedelem és „tör­vényes egyenesági leszármazottai" (legitimi successores masculi) a hűbérbe áta­dott Poroszországért, plusz az ermlandi (warmiai) püspökségért évente 40 ezer birodalmi tallért kötelesek fizetni. Károly Gusztáv királyi utódai nevében is kö-59 Dnyevnyik Gordona 74-75., Rudawski: Histoija Polska t. II. 65-66. 60 Neuber: Der schwedisch-polnische Krieg 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom