Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
816 GEBEI SÁNDOR gyelek „minden régi jogukat és privilégiumaikat egészében és változatlanul" megtarthatták. így többek között: a nemesi birtokok mindenféle hadiadótól és stációtól, forsponttól mentesültek, ellenben a volt királyi és egyházi birtokok ilyen kiváltságokkal nem élhettek. Bekerült a megállapodásba a szabad vallásgyakorlat is.4 2 Mialatt Wittenberg katonái puskalövés nélkül vonultak be Poznanba (augusztus 2.),Károly Gusztáv Gniezno érseki székhelyet sarcoltatta meg. A kirótt hadisarc tekintélyes részét a templomi kegytárgyak lefoglalásával egyenlíttette ki.4 3 Itt, Gnieznoban ütköztek ki először a svéd király emberi jellemének fogyatékosságai, a cinizmus és a megbízhatatlanság. A szabad vallásgyakorlat betű szerinti értelmezéséhez valóban nem kapcsolódott a kegytárgyak tiszteletben tartása. Gyors előretörését senki és semmi nem akadályozta, Koninnál (a Warta folyónál) egyesítette 15 ezres hadát a Wittenberg-haddal és Varsó felé vette az irányt. A várakozásokat messze felülmúló sikerek miatt a nagyszabású katonai akció inkább egy dicsőséges lengyelországi bevonuláshoz hasonlított. Nem volt ez másképpen Litvániában sem, ahol a svéd Livóniából támadó Magnus Gabriel de la Gardie szinte lemásolta a nagy-lengyelországi eseményeket. 1655. július 10-én a lengyel Livónia legfontosabb városát, Dvinaburgot (Dünaburgot, ma: Daugavapils - Lettország) kerítette hatalmába néhány nap leforgása alatt, mire Nicolas Korf livón vajda svéd protektorátus alá helyezte magát. J. Radziwill és K. Gonsiewski ' hetmanok képtelenek voltak segítséget nyújtani Dvinaburgnak, és tétlenül nézték < fővárosuk, Vilno július 29-i (augusztus 8-i) orosz kézbe kerülését is. A litvánok két tűz közé szorultak. Az oroszok 1654-ben és 1655-ben a Litván Nagyfejedelemség háromnegyed részét okkupálták és most a svédek is hódítókként jelentek meg a maradék Litvániában. Mivel János Kázmértól semmiféle segítségre nem számíthatott a litván nemesség, de la Gardie július 24-i megadást sürgető és svéd alattvalóságot ígérő , levelére J. Radziwill és K. Gonsiewski a megadás mellett döntött. A közel egy hónapon át folytatott tárgyalások eredményeképpen a Litván Nagyfejedelemség szenátorai és nemesei „a maguk és utódaik nevében" örök hűséget fogadtak Károly Gusztávnak és a Lengyelországgal érvényes, 1569-es lublini unióját felbontotta. A svéd uralkodó megígérte, hogy Litvániának állami státusza ugyanolyan lesz, mint a Rzeczpospolita keretében volt. Ebbe az új svéd-litván államszerződésbe belekerült az is, hogy az egyesített svéd-litván hadsereg a lengyel király ellen nem hadakozhat, viszont az oroszok által elragadott területeket visszahódítja és azok a Nagyfejedelemség részét alkotják. Piotr Parczewski zmudzi püspök, Janusz Radziwill főhetman, vilnoi vajda, Wincenty Korwin Gonsiewski hetman, alkincstárnok és Boguslaw Radziwill minszki vajda aláírásukkal szentesítették Litvánia Lengyelországtól való elszakítását és az augusztus 17-én Kiejdanyban (ma: Kedajnaj - Litvánia) megszületett svéd-litván perszonáluniót.4 4 42 Kubala: Wojna szwecka 75-76.; Velicsko: Letopisz 223-224. 43 Velicsko: Letopisz 224. 44 Velicsko: Letopisz 225., Kubala: Wojna szwecka 87-88. Jacoby J.: Boguslaw Radziwill. - Der Statthalter des Grossen Kurfürsten in Ostpreussen Marburg, 1959. 23-24.; Zaborovszkij L. V.: Velikoje Knyazsesztvo Litovszkoje i Rosszija vo vremja polszkovo Potopa (1655-1656 gg.). Dokumentü, isszledovanyija Moszkva,1994. 131-187.
