Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Gebei Sándor: II. Rákóczi György szerepe a Rzeczpospolita felosztási kísérletében 801
II. RÁKÓCZI GYÖRGY LENGYEL POLITIKÁJA 809 meggyengült szomszédállamtól nemcsak az 1634-ben átengedett területeket (Szmolenszk, Csernyigov, Szeverszk) lehetett visszaszerezni, hanem esély nyílott Ukrajna bekebelezésére is. A Rzeczpospolitára végső soron nem az orosz, a svéd, a török-tatár fenyegetés jelentette az igazi veszélyt, hanem az elhúzódó belső, „házi háború". Amíg 1648-1653 között a Lengyel-Litván Nemesi Köztársaság számára az állami egység megőrzése forgott kockán, addig 1654-től kezdve állami létéért kellett küzdenie. A Rzeczpospolita elözönlése (potop) A Zaporozsjei Had hetmanjának és parancsnoki karának perejaszlavli eskütételével (1654. január 8-án, „a régi naptár szerint", vagyis a gregorián naptárban, 18-án) kezdődött el és a Zaporozsjei Had ezredeinek januári, februári Alekszej Mihajlovics cárra és utódaira való felesketésével folytatódott Ukrajna csatlakoztatása Oroszországhoz. A moszkvai Külügyi Hivatal (Poszolszkij prikáz) kimutatásában az szerepel, hogy 64659 kozák, 188 slachtics, 62454 nem kozák, 37 kolostori szolga, tehát összesen 127338 fő fogadott alattvalói hűséget az új uralkodónak.2 1 Magyarázatképpen hozzá kell tennünk, hogy az orosz állam működésének alapelvéről van itt szó, amikor csak a szolgáló embereket (az állami szolgálatban fizetésért alkalmazottakat) vették nyilvántartásba. Mivel 1654. elején küszöbön állt a Rzeczpospolita elleni háború, bizonyosak lehetünk abban, hogy a statisztikai adat a hasznosítható katonai létszámra vonatkozik. Vaszilij Buturlin tveri helyt,artó, cári követ, aki az egész ukrajnai processzust irányította, már itt, Perejaszlavlban a kozák vezetőknek jelezte a cári politika következő, a Rzeczpospolitára nézve még súlyosabb lépését. „Hatalmas cárunk magas uralkodói keze alá fogad mindenkit és éppúgy kiáll értük (értsd: szmolenszkiek, mogiljoviak = belorusz lakosság - G.S.), mint a Zaporozsjei Hadért.22 Nem is késlekedett Alekszej Mihajlovics cár felhívásának közzétételével. A hadjárat megindításának előestéjén „Belorusszia népével" azt tudatta, hogy hadai parancsba kapták „házaitok és vagyonotok háborús pusztítástól való megőrzését"2 3 A meghirdetett „új elv" szerinti háború a megszólítottaknak nem kevesebbet ígért, mint azt, hogy az orosz hadak nem ellenséges területre, hanem az ellenségre támadnak. 1654. május 18 (28)-án a cár személyesen indult a hadjáratba Szmolenszk és belorusz városok visszafoglalásának deklarált céljával. A támadó hadsereg jobbszárnyának parancsnoka Vaszilij Petrovics Seremetyev a Nyugati-Dvina mentén irányította a hadműveleteket, a balszárny parancsnokának, Alekszej Nyikitics Trubeckojnak délnyugat felé kellett előretörnie és Msztyiszlavl városát kellett elfoglalnia. 1654 elején a szilisztriai pasa révén azt kérte a szultántól, hogy az erdélyi, moldvai és havasalföldi török alattvalóinak tiltsa meg a lengyel-kozák háborúban a lengyel oldalon való részvételt. - Archív JUZR III/4. 804-805. Hmelnyickij 1654 júniusában egyik levelében azt írta: z Polakami godzic siç po wieku nie bçdziemy /а lengyelekkel soha nem egyezünk ki/. - Archív JUZR III/6. 67-68. 21 Vosszejegyinyenyije t. III. 535., Aktü JUZR t. X. SPB. ,1878. 291-306., 781-800. ,800-838. 22 Vosszojegyinyenyije t. III. 471., 474. 23 Vityebszkaja sztarina TV/2. Vityebszk, 1885. 29-30.