Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
794 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Az említett Marco Bandini temesközi, majd moldvai misszionáriusnak minden bizonnyal rokona, feltehetően nagybátyja volt az ugyancsak Uszkopjéban született másik bosnyák ferences, Giovanni Bandini (Ivan Bandulovic), akinek olvasmányoskönyve a 17. század egyik legfontosabb horvátnyelvű könyve, amely századokon keresztül igen sok kiadást ért meg, a 20. század végén pedig már mint nyelvemléket adták ki újra.184 Nicolö Ogramich a Piombo boszniai püspök rendszeresen járta a hódoltságot, majd igen aktívan részt vett a törökök elleni nagy háborúban (1683-1699). 1696-ban Rómában egy hagiográfiai munkát adott ki, -első pillantásra meglepőnek tűnhet, hogy rendje egy mexikói misszionáriusának az életrajzát írta meg (vagy inkább kompilálta más munkák alapján), de fiatalkorában nemcsak itáliai, hanem spanyolországi kolostorokban is tanult, ez magyarázhatja az érdeklődését.18 5 Természetesen nehéz lemérni azt, hogy a bosnyák ferences misszionáriusok mennyire voltak tanult emberek, a leveleikből azonban mégis következtethetünk erre. A missziók vezetői igen elegáns latin és olasz nyelven írtak, kiírt kézírással, igaz, a bosnyák ferencesek általában úgy váltottak át a mondat közepén az egyik nyelvről a másikra, hogy ezt észre sem vették, leveleikben gyakran találkozunk ezzel a jellegzetes latin-olasz „makaróni" keveréknyelwel. Matteo Benlich belgrádi püspök vagy Marco Bandini temesközi misszionárius, majd marcianapolisi 1 érsek latinul, olaszul egyaránt szépen írtak, Bandini 1643-ban egy kis történeti ^ munkát is készített: műveltségét, történeti érdeklődését tükrözi, hogy kinevezése után különböző munkákból összeállította és megírta az új székhelye, Marciano- * polis és az alá rendelt püspökségek történetét.186 A missziók „közkatonáiként" térítő bosnyák ferencesek között azután valóban sok nehezen és gyakori nyelvtani, helyesírási hibával író szerzetest találunk, bár nem szabad elfelejtenünk, hogy számukra nemcsak a latin és az olasz volt idegen nyelv, de a latin írás is eltért a bosnyákok által használt cirill (bosancica) ábécétől. A temesközi három dalmáciai ferences misszionárius, a boszniai rendtartományból jött Paolo Horichich, Antonio Suglich és Andrea Stipanchich187 egyaránt igen nehezen formálódó, össze nem kötött betűkkel írt, nagyon gyakorlatlan kézzel, a szavakból gyakran kihagyva egy-egy betűt, a három szerzetes olasz helyesírása pedig több mint bizonytalan volt.18 8 Az erdélyi misszió prefektusa, a latinul szépen fogalmazó Stefano a Salina maga írta társáról, a haláláig 34 éven keresztül Erdélyben térítő bosnyák Fra Stefano a Loparáról, hogy „licet non adeo in studiis humanioribus sit versatus", azaz tudományokban nem járatos, vagyis tanulatlan, de azért igen becsületes ember.189 Lopara levelei valóban arról tanúskodnak, hogy nem sokat koptathatta Elisabeth Erdmann-Pandzic. Bamberg 1988. 309-321. Uő: Fra Bartolomej da Salutio Sedam trublji za probuduti gresnika na pokoru. Grada za povijest knjizevnosti Hrvatske. 33. Zagreb 1991. 157-175. Tóth István György: A misszionárius és az ördög. História XXII (2000) 3. 30-31. 184 Batinic: Djelovanje... II. 106. A. Kovasic: Biobiobliografija... 51-54.. 185 Dániel Farlatus: Illyricum Sacrum. IV Venetiis 1769. 82. M. Batinic: Djelovanje... II. 160. A Kovacic: Biobiobliografija... 272-274. 186 APF SOCG Vol. 127. Fol. 413/r-v. 187 APF SOCG Vol. 218 Fol. 457. 188 APF SOCG Vol. 172. Fol. 380. 189 APF SOCG Vol. 78. Fol. 246.
