Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747

SZENT FERENC KÖVETŐI VAGY A SZULTÁN KATONÁI? 779 bosnyák ferencesek nem a török alatt éltek, hanem egy, a szultántól csak laza függésben élő fejedelemségben, - ezért szerették volna Erdélyt „menedéknek" kiépíteni. Ahogy Stefano a Lopara, Stefano a Salina első társa a misszióban 1654-ben Rómában megfogalmazta (a szerzetes azért utazott ide, hogy elnyerje a Salina halálával megüresedett missziófőnöki tisztségét): a bosnyák ferencesek elsősorban azért kezdtek missziót Erdélyben, mit sem törődve a veszélyekkel, hogy minél több erdélyit katolikus hitre térítsenek. Másrészt azonban az volt a céljuk, hogy valami menedéke legyen a bosnyák ferenceseknek, akiket a törökök szüntelenül gyötörnek, mert „sem Boszniában, sem Itáliában, sem Németországban, sem Spa­nyolországban, sem Franciaországban, sehol a világon nincs menedékük," ahová a török elnyomás elől menekülhetnének. Boszniában a törökök állandó zaklatásai miatt nem tarthatnak fent iskolákat, ezért Erdélybe hoznák a fiatalokat, akik a bosnyák ferencesek itt létesítendő iskolájában tanulnának, hogy azután Boszniá­ban, vagy Erdélyben szolgáljanak.123 Ez a terv azonban nem valósult meg, a bos­nyák provinciának nem sikerült a mikházai kolostort „mentsvárrá" kiépítenie. A moldvai misszió I A bosnyák ferencesek az 1640-es években a Boszniától igencsak távol eső Moldvában is misszióba kezdtek. Moldva — Havasalföldhöz, Erdélyhez és a Ra­guzai Köztársasághoz hasonlóan — a szultán keresztény vazallus állama volt. A vajdák és a lakosság többsége a görögkeleti vallást követték, de jelentős, nagyrészt magyar, kisebb részt szász katolikus lakosság is élt az országban. Ezek lelki gon­dozásáról lengyel és magyar jezsuiták és olasz konventuális ferences szerzetesek gondoskodtak, akik között a magyarországi hódoltsághoz hasonlóan elszánt harc dült a templomokért és a missziókért, - akárcsak a dél-magyarországi misszioná­riusok, moldvai kollégáik is szinte áttekinthetetlen mennyiségű feljelentéssel á­rasztották el a Hitterjesztés Szent Kongregációját.12 4 A Kongregáció 1643-ban egy olyan bosnyák ferencest küldött Moldva misz­sziós főpásztorául, aki a rend temesközi missziójában prefektusként már bebizo­nyította misszionáriusi képességeit és jól megtanulta a Temes vidéki románok nyelvét is: Marco Bandinit, a krassóvári misszió korábbi vezetőjét.125 A Hitterjesztés Szent Kongregációja javaslatára VIII. Orbán pápa Bandinit kinevezte Marcianopolis érseki címére. Marco Bandini 1644 szeptemberében Moldvába indult, mint a tartomány apostoli adminisztrátora, és itt igen hamar éles konfliktusba került a Moldvában térítő, a ferences rend konventuális ágához tartozó olasz misszionáriusokkal. Hasonlóképpen ellentétei támadtak a Rómából küldött Bandininek Jan Zamoyski lengyel domonkos szerzetessel is, aki — bár a 123 APF SOCG Vol. 269 Fol. 82. 83. 158. 167/v. 157. Vol. 319. Fol. 29. APF FV Vol. 6. Fol. 82. Relationes... 285-286. 124 Moldvai csángó-magyar okmánytár. (1467-1706). Szerk.: Benda Kálmán. Összeállították: Benda Kálmán, Jászay Gabriella, Kenéz Győző, Tóth István György. Bp. 1989. I. 9-51. (Benda Kálmán bevezető tanulmánya). 125 APF SOCG Vol. 179. Fol. 124. 1643. május 13. Acta Bosnae... 442. (MCCCLIX. sz.) rövid regesztát hoz egy 1643. május 18-i (!) iratról, az APF SOCG Vol. 179. kötetből, lapszám nélkül, ez visz. ezzel az irattal azonos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom