Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747
764 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY bázisán szolgált. Filippo di Natale kitűnően tudott magyarul, nagyon .alkalmas lett volna az itteni misszióra, Bandini azonban hiába szerette volna elérni, hogy elöljárói a temesközi misszióba küldjék. 1643-ban azután Bandini azt sürgette, hogy küldjék Krassóvárra Fra Francesco ferencest (Francesco Mathiae Ungaro da Bagnaluca), aki Velencében egy kolostorban éppen ekkor fejezte be a tanulmányait, és aki a boszniai Banjalukában, bosnyák apától és magyar anyától született, és így magyar nyelven is jól prédikált, mert itt nagy hasznot hajthat - ez arra mutat, hogy a románok és délszlávok mellett sok magyar is élt a krassóvári misszió „hatáskörzetében". Ezt a kérést 1649-ben a krassóvári misszió új főnöke, Giovanni Desmanich is megismételte, de a magyar anyanyelvű bosnyák ferences temesközi működéséről éppúgy nem tudunk, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy rabszolgaként vagy kereskedelmi kapcsolatok révén került-e a boszniai török városba ez a magyar asszony, Fra Francesco édesanyja.51 A temesközi nép nagyon vad, barbár, paraszti erkölcsű, írták a bosnyák ferencesek Rómába. Ez alatt nemcsak azt értették, hogy nem tudták a katolikus szertartásokat, és karácsonykor és húsvétkor háromnapos mulatozást csaptak, nagy evés-ivással, részegséggel, sípszóval, körtánccal. Nem kevésbé háborította fel a bosnyák misszionáriusokat az, hogy a az itteni hívek nem voltak hajlandóak alamizsnát adni, mondván, hogy nem az ő kötelességük, hogy eltartsák a papot. Ezért a misszionáriusok kezdetben valóban a Hitterjesztés Szent Kongregációja mindig nehezen befolyó segélyére voltak utalva. (A misszió megszilárdulása után azonban mégiscsak adakoztak a temesközi hívek, hiszen a 17. század közepén 1 már az olovoi kolostor számot tartott a Temesközből befolyt jövedelemre, és ha az itteni adományokból a misszionáriusok nem küldtek haza, az a anyakolostorba, akkor aposztatának, szökevénynek nyilvánították őket.)5 2 A temesközi hívek mégis megőrizték azonban a katolikus tudatukat, noha évtizedekig csak protestáns és görögkeleti papokat láttak, hiszen azt mondogatták — ahogy a bosnyák Andrea da Camengrado jelentette 1630-ban Rómába, — hogy a „mi szép hitünk Rómában van", ami alatt azt értették, hogy a mi szép hitünk feje, a pápa, Rómában van.53 1630-ban a szépen fejlődő kis misszió válságba került, mert a vezetője, Marco Bandini súlyosan megbetegedett, és ezért több hónapra Bécsbe utazott, ahol az obszerváns ferencesek Szent Jeromos-kolostorában (a Franziskanerplatzon ma is működő ferences rendház) gyógyíttatta magát. Bandini valóban súlyos beteg volt, de ellenfelei kihasználták a távollétét, és megvádolták, hogy önkényesen odahagyva misszióját, a császárvárosba szökött, és a misszió számára gyűjtött adományokat is más célokra fordította.54 Miután Bandini Bécsbe ment, hogy gyógyulást keressen, a krassóvári miszsziót a boszniai provinciális, Andrea da Camengrado egy Balázs nevű világi papra (Don Biagio) bízta.55 A misszionáriusok közül Giovanni d'Imotta visszatért Bosz-51 APF SOCG Vol. 87. Fol. 190. Vol. 218. Fol. 72. 52 APF SOCG Vol. 53. Fol. 6/r-v. 53 APF SOCG Vol. 148. Fol. 323.. Acta Bosnae...391-392. 54 APF SOCG Vol. 148. Fol. 351. 55 APF SOCG Vol. 148. Fol. 332.
