Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45

74 PÁLOSFALVI TAMÁS attól, hogy Tallóci mint a püspökség kormányzója őt támogatta, s a jelek szerint valamiféle választást is megrendezett az érdekében. Ugyanerre az eredményre jutunk akkor is, ha Tallóci Matkó és a Cilleiek helyzetét hasonlítjuk össze. Utób­biak, akikre Erzsébet királyné Zágrábot illetően főkegyúri jogait ruházta, végső soron egy szabályosan kinevezett püspököt segítettek hatalomra, míg Tallócinak, mint a püspökségi birtokok kormányzójának, nem volt joga sem jelöltet állítani, sem más módon beavatkozni a püspökség betöltésébe. Ez akkor is tény, ha törek­véseit egyébként megértésünk kíséri. A püspökség székhelyének birtokba vétele természetesen csak az első lépés volt: ezt követte a hozzá tartozó várak és egyéb birtokok elfoglalása április-május folyamán. Tudjuk azonban, hogy a Cilleiek offenzívája nem korlátozódott a püs­pökségre és tartozékaira, hanem kiterjedt a vránai perjelség szlavóniai váraira és a Tallóciak saját váraira is. De vajon mikor és milyen sorrendben? A Cillei-krónika a püspöki várak, Gomnec, Garics és Hrasztovica elfoglalását egy füst alatt említi a vránai perjelség erősségeinek kiostromlásával, s csak a Szentgyörgy elleni tá­madást kezeli külön eseményként.170 Ivanich Pál már három különböző szakaszt különböztet meg: előbb a püspöki várak elfoglalását, azután Szentgyörgy ostro­mát, végül a perjelség szlavóniai birtokainak megszállását.17 1 A krónikából ráa­dásul az is kiderül, hogy míg a püspöki várak birtokba vételét a Cilleiek zsoldos­kapitánya, Vitovec János hajtotta végre, Szentgyörgy ostromát Ciliéi Ulrik maga vezette. Mivel, mint látni fogjuk, 1445 utolsó hónapjaiban Ciliéi Ulrik bizonyosan hadat vezetett a Tallóciak ellen, és ekkor foglalta el tőlük Atyinát,17 2 előtte, szep­tember-október folyamán viszont személyesen bekapcsolódott a magyar ország­nagyok és Frigyes király közötti tárgyalásokba, bizonyos, hogy a bánság birtokba vétele és a Tallóciak kiverése legalább két szakaszban történt, ami némiképp a­látámasztja Ivanich állítását. Bár kétségen kívül bizonyítani nem lehet, mégis nagyon valószínű, hogy az első szakaszban történt a püspökség birtokainak elfog­lalása, míg Szentgyörgyvár és Atyina, illetve a perjelség erősségeinek elfoglalása, köztük Pekrecé, amelynek védelme közben Tallóci Jován életét vesztette, Ciliéi téli hadjáratához köthető, és erre az immár teljesen nyilvánvalóan minden joga­lapot nélkülöző offenzívára volt válasz Hunyadi János büntető hadjárata. Ha u­gyanis mindeme események már 1445 tavaszán megtörténtek volna, Hunyadi a­ligha várt volna egy teljes esztendeig a bosszúval a régi harcostársát és barátját, Tallóci Frankót ért sérelemért, nem is beszélve Jován perjel erőszakos haláláról. Ami az első szakaszt illeti, annak ideje viszonylag pontosan meghatározható: Hrasztovicában, amelynek ostroma közben Vitovec megsebesült, 1445. június 18-án már Ciliéi kapitánya ül,17 3 ami következő adatunkkal együtt egyértelműen bizonyítja, hogy a püspöki várak kiostromlása ekkorra már befejeződött. 1445. június 14-én ugyanis Frigyes király arra kéri a bécsieket, hogy mivel levelének 170 Krones: Chronik 107. 171 Idézi Mályusz E.: Tallóci 570., 174. j. 172 Hogy Atyina mikor került a Tallóciak kezére, nem tudjuk. Valószínű, hogy a szállásul átadott torony visszaadására Garai hűtlenné nyilvánítása miatt már nem került sor, s így az a Tallóciak kezén maradt. De az is elképzelhető, hogy Ulászló elkobozta Garaitól és szabályosan a Tallóciakra ruházta. 173 Zichy IX. 95.

Next

/
Oldalképek
Tartalom