Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Tóth István György: Szent Ferenc követői vagy a szultán katonái? Bosnyák ferencesek a hódoltsági misszióban 747

SZENT FERENC KÖVETŐI VAGY A SZULTÁN KATONÁI? 753 Л bosnyák ferencesek és a török hódítás A bosnyák királyság és benne a bosnyák ferencesség virágzásának a török hódítás vetett véget, az oszmánok 1463-ra az egész országot elfoglalták, és ezen már Mátyás magyar király következő téli hadjárata sem változtathatott. A török hódítást követően a boszniai ferences rendtartomány kettészakadt, egy része török uralom alá került (ennek területe a török előrenyomulásával egyre növekedett), míg a másik része a keresztény világ része maradt. 1514-ben a bosnyák ferenceseket hivatalosan is kettéosztották, a keresztény kézen maradt kolostorokból a horvát boszniai vikariátusságot (három évvel később: rendtartományt) alakították ki, míg a török uralom alatt élőkből Bosna Argentina vikariátusságot (1517-től ez is önálló ferences provincia lett), - ez utóbbit magyarul bányavidéki bosnyák rendtartománynak mondták. A provincia arról a Szűz Mária-kolostorról kapta a nevét, amely az ezüstbányái miatt „ezüstös városnak" nevezett Srebrenicában, latin nevén Argentínában állt. A középkorban igen fontos boszniai bányászat emlékét őrizte az ország leghíresebb bűcsűjáró helyének elnevezése is: Olovo (a szó horvátul ólmot jelent) városa és kolostora az ólombányáiról kapta a nevét, latinul Plumbumnak, olaszul Piombonak nevezték. Bosna Argentina rendtartományhoz — amely missziós területnek számított — a ' megalakulásakor 12 kolostor tartozott, köztük a dalmát tengerparton fekvő Zaostrog és Makarska.8 Miután Boszniát bekebelezte a szultán birodalma, a bosnyák ferencesek nem menekültek el, hanem a helyükön maradtak. A török kormányzat megtűrte, sőt egyenesen támogatta a bosnyák ferenceseket, mert az adózó katolikus népesség ellenőrzésére és megkötésére, elvándorlásuk megakadályozására és a nyugalom biztosítására nagy szükségük volt a ferencesekre. A törököknek az is érdekükben állt azonban, hogy a különböző egyházakhoz tartozó keresztény, görögkeleti és katolikus alattvalóikat kölcsönösen kijátsszák egymás ellen, ezért nemcsak nem törekedtek arra, hogy a vitatkozó egyháziak között végleges békét teremtsenek, de ezeket a vitákat nagy örömmel látták és szívesen léptek fel egyházi ügyekben döntőbíróként. A kádik és a bégek előtt igazukat kereső egyházi emberek a kötelező bőséges megvesztegetés révén, amely hamar állandó licitálássá fajult, rendszeresen gazdagították a török elöljárókat.9

Ugyanakkor a hitetlenek egymás közötti elkeseredett acsarkodása csökkentette annak veszélyét, — amitől a törökök mindvégig rettegtek, és mint a 16. század, majd a 17. század végén a nagy háborúk története megmutatta, korántsem ok nélkül, — hogy a keresztény lakosság felekezeti különbségre való tekintet nélkül összefogva fellázad az oszmán uralom ellen.1

0 8 Magyar Ferences Levéltár, Bp. Jakosich-gyűjtemény. IX. 1-20. Basilije Pandzic: Bosna Argentina. In: História Missionum OFM IV Romae 1974. 109-127. Uő:. Djelovanje franjevaca od 13. do 15. stoljeca u bosanskoj drzavi. In: Krscanstvo srednjovjekovne Bosne. Studia vrhbosnensia. IV Sarajevo 1991. 241-267. Uő: Prvi izyjestaj Andrije Zmajevica о barskoj nadbiskupiji. In: Radovi Hrvatskog povijesnog instituta u Rimu 2-i. 1971. Roma 223-241. Vö. Charles A. Frazee: Catholics and Sultans. The Church and the Ottoman Empire 1453-1923. Cambridge 1983. 88-102. 9 A 18. század közepén Mehmed boszniai pasa gyilkosságért sem szívesen ítélte halálra a vádlottakat, jobban szerette a pénzbüntetést: „inkább ékszerész legyek, mint mészáros", mondogatta. Batincc: cDjelovanje... III. 119. 10 Andrija Nijic: De Lage der Katholiken im 17. Jahrhundert in der Hercegovina aufgrund der Vatikanischen Quellen. Befreiungsversuche und Islamisierung. In: Regiones paeninsulae Balca-