Századok – 2000
FOLYÓIRATSZEMLE - Flint; James: Az angol katolikusok és a tervezett brit-szovjet szövetség 743
FOLYÓIRATSZEMLE 743 lalkozók voltak a legszervezettebbek. Hozzájuk hasonló volt még talán a cipőgyárosok szervezete. Mindkettő hosszú tárgyalásokba bocsátkozott alkalmazottaival a századfordulón, amiből győztesen kikerülve 1910-től már egyeztető bizottságokat működtettek a feszültségek elsimítására, valamint a bérek és munkafeltételek szabályozására. Az általános gazdasági szervezetek közül a Norfolk és Norwich Traders Association - amelyet az 1870-es években alapítottak - elsősorban a kiskereskedőket tömörítette. 1896-ban jött létre a Kereskedelmi Kamara, amely azon gyáriparosok és kereskedők érdekeit volt hivatva szolgálni, amelyek a többi szervezetből kimaradtak. Azonban eltérően a más angliai városokban is működő hasonló szervezetektől nagyon gyenge volt, mert íőleg a város tönkremenőfélben lévő iparágai egyesültek benne (pl. a selyemszövőipar). A helyzet csak 1911 után változik meg és az 1920-as évekre lesz a Kereskedelmi Kamara a norwichi gazdasági élet jelentékeny képviselője. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy az első feltételezés, mely szerint a norwichi középosztály mind társadalmilag, mind politikailag közelebb került egymáshoz, nem igazolható. A következőkben a szerző a második feltételezés fennállását - a középosztály kivonulását a város politikai életéből - vizsgálta meg. Ennek első lépéseként az egyházi életet és a jótékonysági egyesületeket tanulmányozta. A városban nagyon élénk volt az egyházi élet a 20. század elején. Az egyházak igen széleskörű tevékenységet folytattak ebben az időben: nagylétszámú vasárnapi iskolákat és felnőtt esti iskolákat működtettek, melyeket sokan látogattak. A városközpont egyházközségei nagyon fontos szerepet játszottak a szociális munka terén is. Ezek élén jól ismert liberális családok nő tagjai álltak, akik közül az egyik pl. Norwich első női polgármestere lett. Az önkéntes adományok mind az 1920-as, mind az 1930-as években meglehetősen magas összeget tettek ki. Az egyházak által fenntartott szociális alapítványok mellett létezett egy un. Polgármesteri Munkanélküliségi Alap is, amelyből elsősorban a télvíz idején nyomorgó családokat segítették. Az 1912-es nagy áradás évében pedig hihetetlen nagy összeg halmozódott fel a helyi közösség segítségével a károsultak megsegítésére. A pénzadományok mellett nagymennyiségű élelmiszerről és ruháról is gondoskodtak. 1914-ben sem ért véget a jótékonykodás: az egyházak "kölcsönadták" szociális infrastrukturális hálózatukat az Országos Segélyalapnak, a Vöröskeresztnek és más hasonló jótékonysági szervezetnek. Tehát az 1910 előtt létrejött viktoriánus korabeli civil szervezetek nem szűntek meg, továbbra is meghatározó szerepet játszottak a városokban jelentkező szociális problémák enyhítésében. Milyen mértékben vonultak ki a középosztály tagjai a város politikai életéből, ha egyáltalán kivonultak? A tanulmány utolsóként erre a kérdésre kereste a választ. Nagyon kevés bizonyítékot talált a szerző arra, hogy a Liberális Párt elit tagjai 1930 előtt felhagytak volna a politizálással. Bár már 1900-tól kezdődően megfigyelhető, hogy a városi önkormányzatban csökken a Liberális Párt képviselőinek száma, ez azonban elsősorban a Liberális Pártnak az országos politikában bekövetkezett gyengülését mutatja, annak következménye. Berry Doyle szerint tanulmánya azt bizonyítja, hogy túl korán "leírták" a középosztály aktivitását, mert Norwich példája annak bizonyítéka, hogy az 1930-as évek közepéig kitartó élkötelezettséget mutattak mind a liberalizmus eszméje, mind pedig a város iránt. Hogy a norwichiak kivételek voltak-e vagy sem, az a kérdés nyitva marad továbbra is. A két világháború közötti városi középosztály szerkezete és szerepük megítélése még alapos, több városra kiterjedő kutatómunkát igényel. Urban History, 24, 2 1997. 179-199. N. M. James Flint AZ ANGOL KATOLIKUSOK ÉS A TERVEZETT BRIT-SZOVJET SZÖVETSÉG Az 1939-es német-szovjet paktumot eléggé nyugtalanul fogadta a világ. Evelyn Waugh 'Sword of Honour' с. а II. világháború idején játszódó regénytrilógiájának hőse, Guy Crouchback azonban másképp gondolkodott, s hogy nem volt egyedül e téren, a szerző tanulmányával ezt szeretné bizonyítani. Az angol katolikusok egy részét sokkal kevésbé rázta meg az a hír, hogy két totalitárius állam szövetségre lép egymással, mint az, hogy Anglia esetleg háborúba lép, ha kell, Szovjet-Oroszország oldalán. A világ katolikusai úgy néztek Szovjet-Oroszországra, mint az ördög megtestesítőjére azóta, hogy az 1920-as évek elején nyilvánvalóvá vált, hogy a marxista elmélet ateizmusa a bolsevikok államában erőszakos keresztény-ellenes formát öltött. A moszkvai kommunisták nem is igyekeztek hírnevükön javítani sem külföldön, sem odahaza. Az angol katolikus egyház honfi-