Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
CILLEIEK ÉS TALLÓCIAK KÜZDELME SZLAVÓNIÁÉRT. 71 reivel együtt oklevelet állított ki, már zágrábi püspöknek nevezte magát, igaz, ekkor még családi várukban, a Körös megyei Szarvaskőn.15 4 Nemsokára azonban óriásit fordult a helyzet. Matkó bán, miután értesült a várnai csata kimeneteléről, nem latolgatott tovább, hanem, valamikor az év vége előtt, a zágrábi kanonokok egy részének közreműködését kihasználva lehetővé tette, hogy Demeter püspök birtokba vegye székhelyét, s a biztonság okáért fegyvereseket is adott mellé.155 Mivel egy 1447-es adatból tudjuk, hogy Csupor Demeter mint knini püspök birtokolta a zágrábi olvasókanonoki stallumot,15 6 nyilván az történt, hogy Matkó bán a hozzá hű kanonokokkal15 7 megválaszttatta Csuport, majd a választásra hivatkozva, a többi kanonok tiltakozásával nem törődve, be is vezette a püspöki palotába. Tallócit arra, hogy a zágrábi püspökség megbízható kezekbe juttatásával biztosítsa uralmát annak birtokai fölött, még egy rá és családjára nézve kedvezőtlen fordulat ösztönözhette. E fordulat nem volt más, mint egy szövetségi szerződés Frangepán István gróf és Ciliéi Ulrik között, amelyről az előbbi 1444-ben Szent Mihály napján állított ki oklevelet.15 8 A szövetség, deklarált célját tekintve, nem irányult közvetlenül a Tallóciak ellen, hiszen István gróf azok ellen ígért 1 segítséget Cilleinek, akik annak anyai örökségét visszatartják, vagyis a tulajdon rokonai ellen.15 9 Ugyanakkor a lehetséges ellenfelek közül, akikkel szemben Frangepán segítségre kötelezte magát, csupán a római és a magyar királyt vették ki, mindenki mással szemben érvénybe léphetett. Márpedig Frangepán István volt az, akit a fivérével, Jánossal együtt Tallóci 1437-ben fegyverrel szorított ki a horvát bánságból és Jánost mellékesen még a Nelipcic hagyatékból is, amelynek egyik ' darabja, Cetina, 1442 nyarától a Tallóciak állandó címévé vált. Nagyon is elkép-154 „reverendus in Christo pater et dominus Demetrius episeopus Zagrabiensis" (DF 219275.). Az oklevél Erdődy Péter királyi kamarás 1517-es átírásában maradt ránk, és Engel Pál még úgy gondolta, hogy a dátuma módosítandó, esetleg 1454-re (Engel P: Archontológia I. 422). Az események alább vázolandó menete azonban azt bizonyítja, hogy az oklevél valóban 1444-ben kelt. 155 Az események menetére fő forrásunk Benedek püspök 1445. április 6-án írt saját kezű levele, amelyben Szécsi érseket tájékoztatta az eseményekről (DF 248747.). Ebben a levélben olvassuk, hogy 1445. márciusában a püspök csak azután vehette birtokba a püspöki curiá-t, hogy a Cilleiek segítségével kiverte onnan Csupor Demeter zsoldosait: „prius tarnen quibusdam hominibus et stipendiariis reverendi domini Demetrii Chuppor pretensi episeopi Thininiensis de eadem (sc. curia episcopalij eiectis seu exclusis, qui timoré dei postposito, nullo jure sibi suffragante, contra prohibicionem meam et juris hostilitér occupaverat adhuc vivente prefato Matkone bano et ante Christi natalem, ex ipsius annuencia ae quorundam confratrum meorum canonicorum dolosa interveniente practica" 156 Fraknói V.-. Oklevéltár 30-31: Demetrius Chupor episeopus Zagrabiensis, dum esset episeopus Tininiensis... tenebat in comendam (sc. lectoratus ecclesie Zagrabiensis)" 157 A zágrábi káptalan összetételéről sajnos kevés az információ, de azért van néhány érdekes adatunk. Egyértelműen a Cilleiek híve volt az a János főesperes, aki Frigyes gróf megbízásából a pápai bullát vitte a legátusnak és Szécsi érseknek (DF 248746.). Ugyanez mondható el Wyzoka-i István kanonokról, aki 1444-ben mint a Cilleiek prokurátora mond ellent egy iktatásnak (DF 288125.). Érdekes Vitus prépost esete, akinek uterinus frátere, Bocskai László, Ulászló király híve (1441. márc. 27: DF 262056.), s birtokvitája is van a Cilleiekkel (DF 262150.). Nyilván a Tallóci-pártiak voltak többségben, mert Benedek püspök panaszkodott, hogy Matkó bán „per iniquam et dolosam confratrum meorum canonicorum rebellium adhesionem" tudta megszállva tartani a püspökség birtokait (DF 248746.). 158 DF 258351. 159 „sunderlich auch wider all unser brúder und nemlich wider die, die im sein mutterlich erb vor halden" - uo.
