Századok – 2000

FOLYÓIRATSZEMLE - Pooley; Colin G. és Turnbull; Jean: Az otthon és a munkahely változása a viktoriánus Londonban. Henry Jacques; ingkészítő munkás élete 737

FOLYÓIRATSZEMLE 739 különböző munkaadónak dolgozott. 14 évig dolgozott egy üzem főingszabászaként is, ami évi 115 fontot (valamint ebédet és teát) jelentett. Ezek az évek jelentették élete legstabilabb időszakát. Reggel 6.30-kor indult el otthonról és este 7-re ért haza. Otthon továbbra is vállalt munkát. Felesége intézte a megrendeléseket és az ingek elszállítását. A munka mellett nem igen jutott másra idejük és amint naplójából kiderül, csak a betegségek és a gyermekszületések oldották fel időről-időre életük monoton egyhangúságát. 1873-ban már évi 155 fontot keresett munkahelyén, amelyet otthoni munkájával még kiegészített. Ez az összeg viszonylag magasnak számított a korabeli londoni szak- és betanított munkások között, ám ennek ellenére szegénységben éltek és állandóan dolgoztak. Otthoni vállalkozásukban már bedolgozók, azaz náluk szegényebbek is résztvettek. Az 1870-es évek végén egy még jelentékenyebb és jobban fizető állást kapott Henry. Ekkor elhatározták, hogy elköltöznek London egyik külvárosába, családi házas övezetbe. A költözést a jobb anyagi körülmények tették lehetővé, de oka döntően a gyerekek és feleségének egészségi állapota volt. A doktor állandó "vendége" volt a családnak ezidőtájt. A költözéssel 10 km-re kerültek Henry belvárosi munkahelyétől, s ennek következtében már igénybe kellett vennie a tömegközlekedési eszközöket is, pontosabban az 1870-re elkészült villamos vonalat, amelynek végállomása nem messze volt otthonától és egyenesen a "City"-be vitte. Költözésük idején már 7 gyermekük volt és Henry beteg szülei is velük laktak, akik 1876-ban meg is haltak. Korábbi barátaikkal továbbra is fenntartották a kapcsolatot, hiszen csak kb. 6 km-re kerültek tőlük. Ebben a negyedben az elkövetkező években még ötször költöztek másik házba. 1884-ben visszatért korai életének munkahelyi bizonytalansága, éppen akkor, amikor már 42 évesen egyre kevésbé volt versenyképes a munkaerő piacon. Munkaadójának - akinél már 14 éve dolgozott - üzlete lefelé ívelőben volt és Henry elhatározta, hogy még a teljes csőd előtt megpróbál új munkahelyet találni. Korábbi fizetésével azonos állást sikerült találnia, azonban ennek a cégnek is nehézségei támadtak és Henry is összeütközésbe került egyik munkatársával, ezért újabb munkahely után nézett. Ez lett élete utolsó munkahelye, ahol haláláig, 1907-ig dolgozott. Nagyon meg voltak vele elégedve, ezért még 2 hónapi betegsége után is újra foglalkoztatták, sőt fizetését felemelték, munkakörülményeit javították. Eletének utolsó éveiben családjával együtt viszonylagos jólétben élt, de állandóan betegségekkel küszködve (1891-ben feleségének is súlyos tuberkulózisa volt). Henry Jacques élete tehát bár viszonylagosan sikeresnek mondható, nem volt nehézségek nélküli. Otthonának megválasztásában nem csak jövedelme és munkahelyi kilátásai voltak meghatározóak, hanem a lakás és munkahelye közötti távolság, valamint családjának nagysága és otthon végzett jövedelemkiegészítő tevékenységének helyigénye. Eletére hatással volt még családja, az egyházközség, amelyhez tartozott és vágyai életkörülményeinek javítására. Mindazonáltal naplójából világossá válik előttünk, hogy életében nem sok ideje maradt másra, mint a munkára. Nem sok értelme van azt vizsgálni, hogy mennyire tekinthető tipikusnak a fenti életút. Értéke sokkal inkább abban rejlik, hogy részletesen bemutatja, hogy egy család hogyan próbálta meg munkahelyét és lakáshelyzetét a változó körülményekhez igazítani. A nagyon gyakori, kis körzeten belüli lakásváltoztatás közös jellemzője volt az embereknek. Angol családtörténészek 169011750 és 1930 között született ember élettörténetét dolgozták fel ebből a szempontból és adataikból kiderül, hogy a lakásváltoztatók 38%-a ugyanazon a környéken keresett újabb lakást. Az okok is hasonlóak voltak, mint a Jacques család esetében: 1840 és 1919 között 31%-uk a lakásviszonyok, 25%-uk házasságkötés, 23%-uk munkahellyel kapcsolatos változások és 11%-uk családi okok miatt költözött új helyre. Bár a Jacques család az átlagosnál több alkalommal költözött élete során (1840 és 1899 között a családtörténeti kutatások alapján egy család átlagosan ötször költözött), életük mégis jól mutatja azt a komplex kapcsolatrendszert (családi körülmények, munkahely és lakás között), amely a városokon belüli migráció előidézője volt. Bár sok minden megváltozott a 20. század során, amióta Henry Jacques megírta élettörténetét, mégis sok hasonló gonddal kell a mai családoknak is megküzdeniük életük során, mint pl. a kisvállakozások tőke- és készpénz hiánya, a multinacionális vállalatoktól (amelyek sokkal inkább a globális gazdaság, mint a helyi emberek érdekeit tartják szem előtt) való függés, a középkorú és idős emberek kiszolgáltatottsága a munkaerőpiacon, vagy az elsősorban nőket érintő stressz, amely a házimunka, gyereknevelés és otthon vállalt munka összeegyeztetési nehézségeiből adódik, valamint a jövedelemmel összhangban álló, de megfelelően tágas otthon előteremtése. Urban History, 24, 2 (1997) 148-178 N. M.