Századok – 2000
TÖRTÉNETI IRODALOM - Emlékkönyv Imreh István születésének nyolcvanadik évfordulójára (Ism.: Horn Ildikó) 725
727 TÖRTÉNETI IRODALOM A kora újkori Erdély történetéről, a már említetteken kívül, több tanulmány szól. Demény Lajos, hű maradva önmagához és kutatásaihoz, hat, eddig publikálatlan és részben ismeretlenl566 és 1575 közötti, Udvarhelyszékre és Háromszékre vonatkozó székely összeírást ismertet. Kovács Kiss Gyöngy az 1596-os mezőkeresztesi csatáról ill. az 1798-as kolozsvári tűzvészről kelt tudósítások alapján, a missilisek egy alcsoportját, a „tudósító/eseményközlő levél" fogalmát alkotja meg, külön kitérve ennek forráskritikai sajátosságaira is. Magyari András tanulmánya az 1658 és 1660 közt létrejött, Rákóczi-párti, Habsburg orientációs politikai csoportosulást mutatja be, amelynek fő vezetője Lázár István Csík-Gyergyó- és Kászonszék főkapitánya volt. Sebestyén Mihály ifjabb Kemény Jánosnak, a fejedelem unokájának temetését rekonstruálta a temetési rendtartás és családi naplók alapján. Rácz István a hajdúszabadság társadalmi összefüggéseiről írt összegző cikkében megállapítja, hogy a hajdúság a magyar társadalomszerkezetben a jobbágyság és a nemesség közt elhelyezkedő átmeneti réteg, amelynek jogai, privilégiumai Bocskai kiváltságait követve fogalmazódtak meg. Köpeczi Béla írása II. Rákóczi Ferenc követének, Klement János Mihálynak sokrétű, sajnos sikertelen diplomáciai tevékenységét mutatja be, amelyet az utrechti béketárgyalásokon Erdély önállóságának elismertetése érdekében folytatott. Kiss András tanulmánya egy jogi fogalommal, a tolvajkiáltással foglalkozik. Kiss András részletesen tárgyalja magát a szokást, az erre vonatkozó törvényi szabályozást, és ezek változásait, ill. aranyosszéki példák feldolgozásával a helyhatósági szabályokat is. Vofkori Mária cikke a székely közigazgatási és jogi intézményrendszer fejlődését s jellemzőit foglalja össze. Demográfiai és helytörténeti tárgyú írások is szépszámmal olvashatók a kötetben. Pál-Antal Sándor Marosszék 1831. évi statisztikai felmérését elemezte, amelynek kérdései az adózók létszáma mellett kitértek társadalmi állapotukra, vallásukra, nemzetiségükre, a falvak tekintetében költségvetésükre, közbiztonsági, oktatási, vallási és egészségügyi helyzetükre. A tanulmány jól áttekinthető, nagyon alapos táblázatokat tartalmaz, de sajnos nyomdatechnikai okokból a kördiagramokat nem lehet használni. Palkó Attila cikke a Felső-Maros mente etnikai változásait követi nyomon a honfoglalástól napjainkig. Ismerteti a hármas etnikai tagozódás (magyar-szász-román) kialakulását, majd a román és cigány lakosság megnövekedésének, a szászok és zsidók szinte teljes eltűnésének okait. Szabó Miklós a Mezőség földművelő népességének 18-19. századi alakulását taglalja. Vizsgálatai szerint a vidék népességének alakulásában döntő szerepet játszottak a sorozatos pestisjárványok és az éhínség, majd az ezt követő nagyméretű betelepítés, amely a szabadparasztok és a zsellérek számának erőteljes növekedését idézte elő. Kovacsics József a Millennium jegyében a királykoronázó székváros, Székesfehérvár demográfiai jellemzőit, népességének alakulását, etnikai összetételének változásait mutatja be a honfoglalástól kezdődően. Hermann Gusztáv Mihály Oláhfaluról és Zetelakáról, Udvarhelyszék két kiváltságos településéről szóló tanulmányában tárja fel, miért és mikor nyertek e falvak privilégiumokat. Emellett bemutatja azt a harcot is, amelyet a falvak kiváltságaik megőrzésért a székkel folytattak. Kovách Géza Ugocsa megye parasztságának helyzetét vizsgálja az 1771-es és az 1828-as összeírások alapján. A részletes és alapos táblázatokat felvonultató tanulmány végkövetkeztetése szerint feltűnően nagy az aránytalanság a többi tiszántúli megyéhez képest, Ugocsa parasztsága szegény, a falvak elmaradottak, nagy az elvándorlás. Orosz István a sárospataki mezővárosi önkormányzat 1711-1835 közötti történetét, sajátosságait tárgyalja. Levéltári kutatásokra épülő tanulmánya kitér Tokaj-Hegyalja jogszokásaira, elemzi a Sárospatak név alatt együtt élő két mezőváros egymáshoz való viszonyát, a szabadköltözködés lehetőségeit és következményeit, a bírói hatalom alakulását, a városi földek és szőlőhegyek használatának szabályozását. A kötetből természetesen nem hiányozhat az 1848-as blokk sem. Spira György helyenként fanyar humorú, dokumentumokkal is kisért írásában Anton Puchner erdélyrészi főhadparancsnok magára maradásának körülményeit és „öntevékenységre kényszerülésének" eredményét mutatja be. Egyed Ákos tanulmánya azt a nehéz és hosszadalmas küzdelmet követi végig, amelynek során a székely határőrrendszert felszámolták, és a határőrezredek, elszakadva a General Commandótól, a szabadságharc szolgálatában értek el jelentős győzelmeket. Az 1998 decemberében elhunyt Nagy György utolsó, befejezetlen cikke az 1848-as kolozsvári egyetemalapítási terv előzményeit, főszereplőit ismerteti. A régió új- és legújabb kori történetét tárgyaló írások közül Cserey Zoltán a háromszéki faluközösségek és a határőrszervezet együttélésével, egymáshoz való viszonyával, ellentéteivel ismerteti meg az olvasót. Csúcsúja István Mocsáry Lajos nemzetiségi programját és politikáját vázolja fel gondolatébresztő tanulmányában. Szász Zoltán munkája a Monarchia Balkán-politikájával szembeni magyar álláspontot, a törökbarát hangulat kialakulásának okait és a parlamenti harcokat elemzi. Glatz Ferenc az 1995-ben elhangzott Trianon évfordulóján című előadását adta a kötetbe.
