Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
678 CSŐSZ LÁSZLÓ inkább helyettese, Áts Ferenc főjegyző kezében volt. A színfalak mögötti hatalomváltásra utalhat az is, hogy Áts ekkortájt, június 6-án vette át a Nemzeti Jövőnk szerkesztését. Tehát akár a zsidósággal kapcsolatos álláspontjuk, akár egyéb ok állt a háttérben, a két vezető személyiség félreállása nem töltötte be azt a figyelmeztető szerepet, amelyet egy jóval korábban és másképpen végbevitt lépés jelenthetett volna a vármegye többi tisztviselője számára. Bár a német megszállást szinte valamennyien helytelenítették, a kormányzat továbbra is legitim maradt szemükben egészen a front megérkeztéig, október elejéig. Szabó Ferenc a népbíróság előtt azzal védekezett, hogy a gettósítás elrendelésekor le akart mondani posztjáról, de Urbán főispán személyesen kérte, maradjon a posztján, „mert a kormányzó rövidesen egy sorsdöntő elhatározásra szánja el magát".21 7 A kijelentés hitele természetesen erősen vitatható, de ennek ellenére rávilágít az országos vezetők és személy szerint Horthy felelősségére. Akárcsak a kormányzó és köre, a megyei közigazgatás vezetői is az utolsó pillanatig fenntartották a törvényesség látszatát, a jogfosztásokkal kapcsolatos tiltakozásuknak még passzív ellenállással sem adtak hangot, a német megszállással és a Sztójay-kormány intézkedéseivel szembeni ellenérzéseik pedig a közvéleményt és főleg az üldözöttek sorsát egyáltalán nem befolyásolták. További jelenlétük azonban alkalmas volt arra, hogy fedezzék a rendeletek mögött meghúzódó hitleri gépezetet annak céljaival együtt. Mindez csökkentette a zsidóság veszélyérzetét és a keresztény lakosság jobbik felének reagálási lehetőségeit is. V. Epilógus A szolnoki gyüjtőtáborból két szerelvénnyel deportálták a zsidóságot. Az elsőt június 25-én este 10 órakor indították, a második június 28-án délután 4 órakor hagyta el Szolnokot.21 8 Előbbit egy több mint 15 ezer vidéki zsidót érintő megegyezés nyomán Ausztriába irányították és június 27-én 2567 fővel érkezett meg Strasshofba.219 A másikat 2038 fővel június 29-én regisztrálták Kassán és végállomása Auschwitz volt.220 A deportált közel 1200 főnyi szolnoki zsidóság több mint fele tehát ausztriai munkatáborokba került, ahol jóval nagyobb esélyük volt az életben maradásra, így a város zsidóságának veszteségei az országos aránynál valamivel kisebbek voltak. A hitközség adatai szerint 678 asszony, gyermek és idősebb férfi nem tért haza. A munkaszolgálat szolnoki áldozatainak száma 117 fő, így a mártírok emléktábláján 795 nevet örökítettek meg.22 1 217 BFL Nb. XVII/1016/1948. (dr. Szabó Ferenc polgármester és társai pere) 58. 218 Lásd a Ferenczy alezredesnek küldött csendőri jelentéseket. MZSML 65. d. 1102. cs. 203. és 201. 219 A Kasztner Rezsővel folytatott tárgyalások során Adolf Eichmann hozzájárult, hogy 30 ezer (ennek fele vidéki) zsidót Bécs erődítési munkálataihoz Ausztriába szállítsanak. Bővebben lásd: Szita Szabolcs: Utak a pokolból: Magyar deportáltak az annektált Ausztriában 1944-1945. Sopron, Metalon, 1991., Schiller József: A strasshofi mentőakció története és előzményei. (1944-1945) Bp., Cserépfalvi, 1996., valamint Braham i. m. 697-700. A Strasshofba érkezettek számára lásd Csillag Edit vallomását: MZSML DEGOB 3628. sz. jegyzőkönyv. 220 Lásd: Vadász Ferenc: Nappalok és éjjelek egybefolytak... Titkos feljegyzések kerültek elő a deportáltak számáról és elhurcolásuk időpontjáról. In: Kritika, 1988. 1. sz. 5. 221 MZSML 74. d. 63.
