Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
676 CSŐSZ LÁSZLÓ katársaikra és távol állt tőlük a zsidóság fizikai bántalmazása.20 6 Kivételszámba ment és csak 1944 júliusában történhetett meg az olyasféle hajsza, melyet dr. Juhász János aljegyző indított az egyik városi alkalmazott ellen, mert kiderítette, hogy egyik nagyapja izraelita vallású volt.20 7 A rendszert régóta és elkötelezetten szolgáló tisztségviselők voltak, akik lelkiismeretesen és a törvényesség biztos tudatában végezték feladatukat. Ezek a hivatalnoki erények fordultak visszájukra, mikor a német megszállás után a törvényességnek csak látszatával, majd azzal sem rendelkező jogfosztásokban is az addig megszokott precizitással segédkeztek. A források arról tanúskodnak, hogy a legtöbb helyi tisztviselő nem lelkesedett a német megszállás nyomán foganatosított zsidóellenes intézkedésekért és megvolt bennük a szándék, hogy a szenvedéseken enyhítsenek. Más kérdés, hogy mikor ehhez arra lett volna szükség, hogy akár minimálisan is szembeszegüljenek az előírásokkal, nem mertek cselekedni, igyekeztek egymásra hárítani az intézkedést és így a felelősséget. Fontos hangsúlyozni: nem az új kormány rendeleteivel való nyílt szembeszegülés kérhető számon, mert ez kétségkívül átlagon felüli hősiességet igényelt volna, hanem az események késleltetése, amire egy bürokratikus apparátus, mint az a gettóból érkező kérvények kezeléséből is kitűnt, képes volt, és amelyet éppen bürokratizmusánál fogva nem tett meg. A feltétlen tekintélyelvűségen alapuló hivatali gyakorlat totális uralma meggátolta az érdemi cselekvést, de még az üldöztetéseken könnyítő nem-cselekvést is. Találó megállapítás volt az, melyet Mandel Sándor tett a város vezetőinek népbírósági perében. Vélekedése szerint a szolnoki köztisztviselők magatartására a „gerincesség és önállóság hiánya" voltjellemző. „Mély csalódással és fájdalommal állapítom meg" — fűzte hozzá — „nem akadt egy nem zsidó köztisztviselő, közülük számosan jó ismerősöm esetleg barátom, aki annyit tett volna, hogy megkísérel félreállani, ezzel jelezve a helytelenítését."208 Az események láttán országszerte nem egy közigazgatási és rendészeti vezető döntött úgy, hogy leköszön hivataláról.20 9 Szolnokon ilyesmi nem történt, még a deportálás fényéről világos információkat nyújtó szegedi értekezlet után sem. A megyei városokból a polgármesternek és a rendőrkapitánynak, a vármegyékből a fő- és alispánnak kellett részt vennie ezen a megbeszélésen. Szolnokról Bertóthy és Szabó Ferenc biztosan ott volt és a főispán is személyesen vett részt rajta.210 Alexander Imre szerepe kérdéses, ő ugyanis már az értekezlet előtt bizonyíthatóan elhatározta, hogy nyugdíjazását kéri. A törvényhatóságoknak június 7-én elküldött, a június 20-ai törvényhatósági bizottsági közgyűlésről értesítő meghívóban már na-206 A szakirodalom egyetért abban, hogy Horthy Miklós kormányzónak is hasonló, a zsidóság felső, „társadalmilag hasznos" rétegével szemben módosított álláspontja volt a kérdésben. Lásd például: Ránki György: 1944. március 19. Magyarország német megszállása. Bp., Kossuth, 1978. (második kiadás) 241. 207 SzML Szolnok pm. ir. 17.697/1944. A kisegítő munkaerőként dolgozó asszony hosszadalmas eljárás és származási iratainak beterjesztése után maradhatott végül állásában. 208 BFL Nb. XVII/1016/1948. (dr. Szabó Ferenc polgármester és társai pere) 256. és 260. 209 Például Schilling János, Szolnok-Doboka vármegye alispánja, báró Jósika János, Szilágy vármegye főispánja vagy Soós István nagyváradi polgármester. Lásd: Braham i. m. 606-607. és 611. 210 Lásd erről Bertóthy Dezső népbírósági perének indoklását: MOL NOT ir. I. 8048/1946. (Bertóthy Dezső rendőrtanácsos pere, ítélet)
