Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
660 CSŐSZ LÁSZLÓ szállítást megelőzően a Szolnokra érkező valamennyi transzport esetében elvégezték. A szolnoki emlékkönyv egyes utalásai szerint a vármegye székhelyén már a gettóba szállításkor is történtek ilyen események,13 3 ezt azonban levéltári források nem támasztják alá. További figyelemre méltó pontja az előbbi utasításnak, mely szerint „a nyomozóközeg a zsidókat felszólítja, hogy értékeit... adja át, mert a lakásába többé nem tér vissza..." (kiemelés tőlem Cs. L.). Az ilyen és ehhez hasonló végrehajtási utasítások, az üldözöttek ingó és ingatlan javainak állami tulajdonként való kezelése és igénybe vétele az események valamennyi résztvevője számára egyértelművé kellett, hogy tegyék: az emberek, akikkel mindez történik, mindannyian véglegesen elhagyják nem csak a települést, de az országot is. Nehezen hihető, hogy az intézkedő hivatalnokok és a lakást, üzletet, árut igénylő ezrek nem gondolkodtak el azon, mi garantálhatja, hogy az eredeti tulajdonosok többé ne térhessenek haza. Mindezt azért fontos megjegyezni, mert a felelősök és tétlen szemlélők később gyakran érveltek azzal: sejtelmük sem volt róla, mi fog történni a zsidókkal és elhitték, hogy csak időlegesen, munkára szállítják el őket. A lakásból kiköltöztetett családokat a bizottságok az utcán várakozó kéttagú rendőijárőrnek adták át, akik a gettóba kísérték őket. A poggyászt maguk szállították, legfeljebb kézikocsit használhattak, mivel a rendőrök szigorúan betartatták a végrehajtási utasítás azon pontját, mely szerint a zsidók csomagjaikat „saját maguk cipelik az utcára és tovább". A zsidó tanács tiltakozott a bánásmód ellen és ennek köszönhetően a gettósítás harmadik napjától már — anyagi helyzetüktől függően — fogatokat is igénybe vehettek.13 4 Addig a közösség fiatalabb tagjai vállalták, hogy segítik idős vagy beteg sorstársaikat a beköltözésben.13 5 Az átvétel végeztével a lakás minden bejáratát és ha volt, a tüzelő tárolására szolgáló helyiség ajtaját is lezárták és hatósági bélyegzővel lepecsételték. A kulcsokat szintén lepecsételt borítékban az értéktárgyakat tartalmazó borítékkal együtt a városházára, majd a vonatkozó pénzügyminiszteri rendelet13 6 értelmében a helyi pénzügyőri hivatalba kellett vinni. A polgármester kijárási tilalmat rendelt el a zsidó lakosság számára a beköltözés időtartama alatt, a reggel 7 és 10 óra közötti idő kivételével. A hétvégén hivatalos ügyben Budapestre utazott, ezalatt Kerekes mint polgármester-helyettes — Bertóthy indítványára — hirdetményt tett közzé, mely a kijárást már csak 9 óráig engedélyezte. Feltehető, hogy a rendőrparancsnok szeme előtt is a nagyváradi példa állt a szigorításkor, ott ugyanis csak napi egy órát járhattak ki a zsidók.13 7 Az eset jó példa arra, hogy a zsidókkal kapcsolatos ügyek intézése a vármegyén belül több kézben volt és a központi egyeztetések ellenére gyakorta megesett, hogy az utóbbihoz hasonló módon keresztezték egymás útjait, vagy épp ellenkezőleg, egymástól várták a kérdések el-133 Varga B. i. m. 38. és 84. 134 BFL Nb. XYII/1016/1948. (dr. Szabó Ferenc polgármester és társai pere) 65. 135 Varga B. i. m. 82. 136 д 147.310/1944. VI. főnöki sz. P M. rendelet. Idézik a bizottságoknak kiadott utasításban. Lásd a 128. sz. jegyzetet. 137 A hirdetményt (11597/1944. sz.) idézték a népbírósági perben (BFL Nb. XVII/1016/1948. 60, 91 és 275.), de az eredeti irat nem maradt fenn. A Nagyváradon május 2-án kiadott hirdetmény szerint „a zsidók csak délelőtt 9 és 10 óra között hagyhatják el lakásukat". Idézi Braham i. m. 600.
