Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
652 CSŐSZ LÁSZLÓ Ennek színtere az említett vármegyei tanácskozás volt, ahol helyenként az eredeti tervezet részleges vagy teljes módosítására is sor került. A viták során végül Alexander Imre alapelve diadalmaskodott, aki — a belügyminisztériumi irányelvekkel összhangban — arra helyezte a hangsúlyt, hogy a zárt lakónegyed kialakításakor minél kevesebb nem zsidó lakost kelljen átköltöztetni.9 0 Az alispán a várható lakossági tiltakozásra hivatkozott, egyébként joggal, több megyei településről vannak arra adatok, hogy a kijelölt városrész lakói tiltakoztak a gettó odatelepítése ellen.9 1 A megyei főtisztviselők és a fegyveres testületek vezetői néhány óra alatt minden kérdésben megegyeztek. Alexander még aznap kiadhatta a 14.618/1944. számú rendeletet a vármegye gettósításáról. A központi irányelvek szerint a tízezernél kisebb lélekszámú településekről a nagyobb központokba kellett költöztetni a zsidóságot.92 Ennek megfelelően összesen tizennégy gettót hoztak létre Szolnok, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr és Túrkeve megyei városokban, továbbá Dévaványa, Jászapáti, Jászárokszállás, Jászladány, Kunhegyes, Kunszentmárton, Tiszaföldvár és Törökszentmiklós községekben. A Holocaust Magyarország címmel kiadott térkép9 3 Jász-Nagykun'-Szolnok vármegye vonatkozásában is igen pontatlan. A fenti gettók közül nyolcat nem jelöl,94 Karcagot viszont helytelenül jelzi gyűjtőtábor-központként. Hasonlóképpen „elfeledkezik" a zsinagógával rendelkező települések feltüntetésekor olyan jelentős hitközségekről mint Kunmadaras, Törökszentmiklós és Jászalsószentgyörgy. Használatát nehezíti az is, hogy a nagy térképen nem jelöli a csendőrkerületi határokat. A május elsejei körirat kézhezvétele után Dr. Szabó Ferenc azonnal megkezdte a város gettósításának megszervezését. A polgármester dr. Kerekes Sándor főjegyzőt nevezte ki a zsidó ügyek előadójául, így minden ilyen vonatkozású irat elsőként az ő kezén ment keresztül, hivatali főnöke sokszor csak utólag, vagy egyáltalán nem szignálta az iratokat. A zsidókérdéssel kapcsolatos feladatok ilyetén megosztása országszerte általános volt.95 Ebben szerepet játszott a szinte naponta megjelenő rendelkezések tengernyi adminisztrációs teendőjének megosztására, de a felelősség áthárítására törekvő igyekezet is. Kerekes valószínűleg nem örült a feladatnak, mert szóban kérte a polgármestert, hogy segítségül jelölje ki mellé dr. Molnár János tanácsnokot, aki a közélelmezési ügyek előadója volt. Szabó arra hivatkozva, hogy a zsidó ügy az élelmezési ügyekkel is összefügg, teljesítette a kérést.9 6 90 „Általános irányelvként állapítottam meg, hogy az összeköltöztetést a keresztény érdekek lehető legkisebb sérelmével hajtsák végre" - jelentette Endre államtitkár az 1944. június 21-ei Minisztertanácson. Lásd: EBJ 492. 91 Karcagon például ez ügyben a helyi német parancsnoksághoz fordultak. BFL Nb. 18.809/1949. (dr. Sántha Miklós karcagi polgármester pere) 180. 92 Lásd az 1610/1944. M. E. sz. rendelet 8. paragrafusát. BK, 1944. április 28. 95. sz. - Vádirat 1. 246-247. 93 Ságvári Ágnes: Holocaust Magyarország, 1944. Bp., Sollun Bt., 1994. A munka más megyék vonatkozásában sem hibátlan, így például nem jelöli a kisteleki, a mindszenti és a füzesgyarmati gettót sem. 94 Csak Szolnok, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Kunszentmárton és Dévaványa van megjelölve. 95 Példaként lásd: Molnár J. i. m. 73. 96 BFL Nb. XVII/1016/1948. (dr. Szabó Ferenc polgármester és társai pere) 227.
