Századok – 2000
KÖZLEMÉNYEK - Csősz László: "Keresztény polgári érdekek sérelme nélkül". Gettósítás Szolnokon 633
GETTÓSÍTÁS SZOLNOKON 1944-BEN 637 szintén kedvezett a zsidók betelepülésének. Szolnok 1876-ban, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye létrehozásakor megyeszékhely lett, mely további lökést adott a fejlődésnek. Ez a prosperitás az első világháborúig lényegében töretlen volt, a város lakosságával együtt az izraelita közösség lélekszáma is egyenletesen emelkedett. Szolnok néhány esztendő alatt a térség legjelentősebb és legnépesebb zsidó közösségének lakóhelyévé vált, ezt az is jelezte, hogy 1868-ban ahuszonhat községkerületi székhely egyike lett, Borsod és Heves vármegye, valamint a Jászság és a Nagykunság hitközségei tartoztak hozzá.1 8 A század utolsó éveitől a világháborúig eltelt időszakot tekinthetjük a közösség virágkorának Ebben nagy szerepet játszott Lippe Vilmos, aki 1897-ben került a hitközség elnöki székébe. Sikerült elérnie, hogy a vallási belharcok nyomán kettévált hitközség szervezetileg újra egyesüljön. Kezdeményezésére 1898-1899-ben a gyarapodó számú hívek befogadására új templomot emeltek. A Baumhorn Lipót tervei szerint épült zsinagóga — ma is Szolnok legimpozánsabb épületeinek egyike, méltó párja tervezője szegedi remekművének — a Tisza partján, a katolikus és református templommal egy vonalban, azoktól egyenlő távolságra épült fel, elhelyezésével szimbolizálva a szolnoki zsidóság integrációs törekvéseit, méreteivel pedig gazdasági erejét. A régi, 1855-ben épült Csarnok utcai zsinagóga ettől kezdve az ortodox imaközösség szertartásainak helyéül szolgált. 1898-ban választották rabbivá dr. Heves Kornélt (1870-1945), aki egészen a deportálásokig a közösségnek nem csak papja, de szellemi vezére és politizáló irányítója is volt. Az integráció és a magyar nacionalizmus következetes híveként elszántan szállt szembe a cionista mozgalommal és mindvégig a feltétlen hazafiság, a vallási tolerancia és megbékélés hirdetése jellemezte közéleti és lelkipásztori tevékenységét. A szolnoki zsidóság elitjének magatartása és nézetei az első világháború és a forradalmak nyomán előállt teljességgel megváltozott helyzetben sem alakultak át gyökeresen. A róluk alkotható kép megfelel a magyar zsidóság vezetőiről Braham által adott elemzésnek.1 9 Továbbra is követni igyekeztek a hagyományos konzervatív-arisztokrata értékrendet és szoros kapcsolatokat tartottak fenn a keresztény vezető réteggel. Kivették részüket a világháborús erőfeszítésekből, majd élharcosai voltak az ellenforradalomnak is. 1919 májusában a Tanácsköztársaság hadserege számos tekintélyes zsidó polgárt is letartóztatott, közülük nyolcat kivégeztetett Szamuely Tibor vésztörvényszéke. Sok támogatója akadt, főként a szolnoki zsidóság gerincét alkotó középosztály köréből a szociáldemokrata és liberális elveknek is. A proletárdiktatúra híveinek aránya a túlnyomórészt kistulajdonos, önálló iparos és kereskedő elemekből álló közösségben minimális volt.2 0 A helyi zsidóság hűségesen támogatta az 1919-ben hatalomra került, a keresztény és nemzeti jelleget hangsúlyozó kurzust, nem véve tudomást arról a tényről, hogy az antiszemitizmus immár a hivatalos politika rangjára emelkedett. 18 Izraelita községkerületek beosztása, 1968. Lásd: Magyarországi zsidó hitközségek 1944: április. A Magyar Zsidók Központi Tanácsának összeírása a német hatóságok rendelkezése nyomán. I. rész: Adattár. Közzéteszi: Schweitzer József, sajtó alá rend.: Frojimovics Kinga. Bp., MTA Judaisztikai Kutatócsoport, 1994. (a továbbiakban: Adattár) B. kötet, 833. 19 Braham i. m. 87-92. 20 A szakirodalom a Vörös Hadsereg szolnoki toborzásában és szervezésében vezető szerepet játszó Weisz Antal ifjúmunkás nevét említi. Lásd: Szabó László - Szabó István: Szolnok. In: Adatok Szolnok megye történetéből II. Szolnok, Szolnok Megyei Levéltár, 1989. 233-292., 247.
