Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
58 PÁLOSFALVI TAMÁS indokolt volt, hiszen április 5-én Ulászló már a Muránál állt, készen arra, hogy betörjön Stájerországba.7 5 Hogy erre mégsem került sor, annak oka valószínűleg a másik magyar sereg Szamobornál elszenvedett veresége volt. Mivel az teljesen valószínűtlen, hogy Ulászló csak ekkor értesült volna a vereségről, valószínűbb, hogy a Muránál valamiféle előzetes tárgyalásra került sor a magyar király, Frigyes és a Cilleiek megbízottai között. A megegyezés Ulászlónak is, Frigyesnek is, a Cilleieknek is érdekében állt: a magyar királynak továbbra is fenyegetést jelentett Giskra, Erdély pacifikálása éppen hogy csak elkezdődött, s bármikor újra támadhatott a török; Frigyesnek Ausztriában akadtak gondjai,76 Ciliéi Ulrik túszai pedig továbbra Ulászló vendégszeretetét élvezték. Annyi bizonyos, hogy Ulászló végül nem lépte át a Murát, hanem észak felé vonult, és Szombathelyen állapodott meg, ahol létrejött a végleges megállapodás a Cilleiekkel. A tárgyalásokon, melyek során a Ciliéi grófokat tanácsosaik képviselték, szemmel láthatóan igyekeztek minden vitás kérdést rendezni, mégpedig, mint a kiadott oklevelekből nyilvánvalóan kiderül, végig egyenrangú felekként. Az egész megállapodás legfontosabb eleme a felek kölcsönös esküje volt. A grófok nevében a két tanácsos esküdött hűséget Ulászlónak,7 7 mire Ulászló ugyancsak esküben kötelezte magát, hogy ettől kezdve „királyi jóindulatával" fordul a grófok mint a „magyar korona tagjai" felé, őket mindenkor kegyeiben részesíti, és ellenségeikkel szemben is megvédi.7 8 Ezután az Ulrik gróf fogságával kapcsolatos ügyeket rendezték. Ulászló a grófot ünnepélyesen felmentette azon ígérete alól, hogy visszatér a király fogságába, egyben elengedte valamennyi foglyát, annak a tíz túsznak a kivételével, akiket Ciliéi „bizonyos várak átadása fejében" állított.7 9 Nem kizárt, hogy ezeket a foglyokat valóban a Szamobornál fogságba esett magyar előkelőkért cserélték ki, bár ennek az oklevelekben nincs nyoma. A király ugyancsak megadta a felmentvényt azoknak, akik Ulrik grófért kezességet vállaltak, s ígéretet tett a kezességvállalással kapcsolatos oklevelek átadására is.80 Ulászló emellett kötelezte magát, hogy a grófok birtokainak rovására tett adományait visszavonja, őket birtokaikban, ha kell, megerősíti. Végül, de nem utolsó sorban, a megállapodást kiterjesztették azokra is, akik a Cilleiek szolgálatában estek hűtlenségbe, s Ulászló, őszinte szándékát bizonyítandó, az előtte személyesen megjelent négy Cillei-familiárisnak: Boldogasszonyfalvi Boldizsárnak, Szentmihályi Istvánnak, Szentbalázsi 75 A hadmozdulatokból szembetűnik, hogy a két magyar sereg kétfelől, Marcali délről, Ulászló északról kerülte meg a zagorjei Ciliéi birtokokat, mintha az egyik Krajnába, a másik Stájerországba akart volna behatolni. 76 Guttkas, Karl: Der Mailberger Bund von 1451. MIÖG LXXIV Band (1966) 57. ' ' DL 67807: „accepta de eorundem comitum benivola subieccione ac fidelitateper deposicionem juramenti ipsorum plena certitudine"; Fejér, Georgius: Authentia et vis probandi diplomatum. Budae 1838. 123-124: (a Cilleiek) „nobis obediencia subiecti fidelitatem nobis tenaciter observandam promiserunt et juramento firmarunt". 78 Katona, Stephanus: História critica regum Hungáriáé stirpis mixtae. Tom. VI. Ordine XIII. (A továbbiakban Katona XIII.)151-153. 79 A szóban forgó várak csak Trencsén és a hozzá tartozó erősségek lehetnek, hiszen a dunántúli várakat Ulászló már visszafoglalta. 80 Elképzelhető, hogy ez magyarázza Rozgonyi Rénold jelenlétét Ulászló táborában 1441. március 14-én (Sopron vármegye története. Oklevéltár. II. Szerk.: Nagy Imre. Sopron 1891. 302.), bár április 19-én már nem szerepel azok között a magyar uraik között, akik Ulászló ígéretéért szavatosságot vállalnak.
