Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555

568 TILKOVSZKY LÓRÁNT Az autonómia-tervezet elfogadtatása a minisztertanácson és sorsa a békedelegá­ció tevékenysége során A magyar békedelegáció 1920 január 5-én utazott el Párizsba. A Területvédő Liga küldöttsége — Krisztics Sándor főtitkár beszámolója szerint — úgy bocsá­totta útjára a békedelegációt, hogy „semmit feladni ne merjen ősi jogunkból".37 Ugyanekkor az indulás előtt Magyarország összes nemzetiségeinek képviselői is megjelentek, hogy még egyszer biztosítsák Apponyit az országhoz való törhetetlen ragaszkodásukról.3 8 Január 7-én, a békedelegáció Párizsba érkezése napján, for­málisan is megalakult Magyarország Magyarbarát Nemzeti Kisebbségeinek Szö­vetsége, melynek elnöke Jehlicska lett. Az egyes nemzetiségeket egy-egy alelnök képviselte benne: a románokat Budó Jusztin, a németeket Huber János, a ruté­neket Prodán János, a szlovákokat Dvorcsák Győző, a vendeket Mikola Sándor, a muraközi-horvátokat Polyák Kálmán.3 9 A szlovák autonómia ügyében létrejött 18 pontos előzetes megállapodás a­lapján került sor „A tót autonómia tervezetének alapelvei" című dokumentum kidolgozására, amelyben fontos szerepe volt Rassay Károlynak, az igazságügymi­nisztérium politikai államtitkárának. Miután Bleyer ezt az „elaborátumot", ame­lyért ő volt felelős, bemutatta Wlassics Gyula bárónak, a közigazgatási bíróság elnökének, s az részéről is teljes helyesléssel fogadtatott, megküldte a miniszter­tanács valamennyi tagjának egy magakészítette és személyesen aláírt indokolás kíséretében, amely „Megokolás a tót autonómia alaptervezetéhez" címet viselte. Ebben személyes hangvétellel, egyes szám első személyben adta elő, hogy milyen körülmények teszik szerinte ma már elkerülhetetlenné az autonomisztikus meg­oldást a szlovák, de bizonyára majd más nemzetiségek viszonylatában is, s szinte védekezve a Területvédő Liga részéről már eddig is megnyilvánult s várhatóan majd fokozódó heves ellenvetésekkel, gyanúsításokkal sőt vádakkal szemben, hangsúlyozta, hogy ő nem Jászi Oszkár szerencsétlen nemzetiségi politikájának követője, s érzékeltetni igyekezett, hogy mennyire szem előtt tartotta tervezetében az ország egységének megőrzését, mi mindenre kiterjedt figyelme annak elkerü­lése érdekében, hogy a területi autonómia területi elkülönülést (corpus separa­tum) jelenthessen. A minisztertanács 1920 január 7-i ülésén került napirendre a szlovák auto­nómia ügye. A szűkszavú jegyzőkönyvből4 0 úgy tűnik, mintha Huszár Károly mi­niszterelnök elbizonytalanodott volna. Szavai arról, hogy „hozzá érkezett bizalmas jelentések szerint a csehek által megszállott tót vidékeken igen érni látszik a helyzet", s hogy „a jelen pillanatban úgyszólván az összes tót frakciók egységesek azon felfogásukban, hogy inkább a régi Magyarország keretében látják biztosítva jólétüket és jövőjüket, mint a csehekkel való unióban", olyasmit látszanak sugall­ni, hogy talán nem is szükséges az autonómia-tervezet. A helyzet értelmezéséhez érdemes felidézni egy feljegyzést Szviezsényi egy későbbi bizalmas tájékoztatásá-37 MOL, K26. 1921 - XXXVIII - 3 - 1488. Krisztics Sándor főtitkár beszámoló jelentése a Területvédő Liga 1921 január 23-án tartott közgyűlésén. 38 A magyar béketárgyalások. Jelentés a magyar békeküldöttség működéséről Neuilly s/S^ben 1920 januárius-március havában. Bp. 1921. I. kötet, Bevezetés XIX 1. 39 Szózat, 1920 január 8. Magyarország Magyarbarát Nemzeti Kisebbségeinek Szövetsége. 40 Lásd az általunk alább közölt I. dokumentumot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom