Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Tilkovszky Lóránt: Területi integritás és területi autonómia. A magyar kormány 1920. évi felvidéki szlovák autonómia-terve 555
562 TILKOVSZKY LÓRÁNT nem annyira területvédelmi, mint kisebbségvédelmi szempontból játszott szerepet. Az erre való felkészülést ajánlotta mái-1919 október-novemberben a kormány figyelmébe. Meg kell nyerni az elszakadó területek többségben nem-magyar lakosságát a magyar-barátságnak: ez nem csak majdani visszatérési hajlandóságuk szempontjából fontos, hanem az e területeken kisebbségi sorsra jutó magyarság helyzetének alakulása is a többségi nép jóakaratától lesz függő addig. Ismételten sürgette, hogy a kisebbségi kérdés ne csak hazai vonatkozásban tartozzék minisztériumához, hanem a történeti Magyarország átmenetileg idegen uralom alá kerülő területei vonatkozásában is.2 3 Ezzel szemben a Területvédő Liga azt hangoztatta, hogy a megszállt területek felé irányuló propaganda az ő feladata. A felvidéki fejleményeket Budapesten igen nagy izgalommal és várakozással figyelték. A szlovák nemzeti mozgalom nagytekintélyű vezéralakja, a Szlovák Néppárt élén álló Andrej Hlinka rózsahegyi katolikus plébános, a prágai parlament tagja, egyre inkább megelégelte a csehszlovák kormánynak mindenekfölött az államegység megszilárdítását célzó, a pittsburgi egyezményben ígért szlovák autonómiát viszont épp ezért elsikkasztó politikáját, elhatározta, hogy panaszaival egy szlovák küldöttség élén a békekonferenciához fordul. Miután ezt a szándékát 1919 augusztusában Tusaf csehszlovák miniszterelnöknek nyílt levelében bejelentette, szeptemberben négy társával meg is jelent Párizsban, magával vive egy memorandumot, amely a szlovák népegyéniséget hangsúlyozta a központosító, csehesítő törekvésekkel szemben, és a szlovák nép szabad fejlődése, önrendelkezése érdekében népszavazás elrendelését kérte. E delegációnak tagja volt, s a memorandum készítésében fontos szerepe volt Jehlicska Ferencnek (Frantisek Jehlicka), korábban a budapesti, most a pozsonyi egyetem teológia-professzorának, szintén prágai parlamenti képviselőnek, aki a kudarccal végződött párizsi út után rövid ideig Ausztriában tartózkodván, elkerülte a Csehszlovákiába visszatért és letartóztatott Hlinka sorsát. A delegáció két tagja, Rudinsky és Kubala Amerikába ment, Mnohel viszont Lengyelországba, ahol a bizonyos területi kérdésekben (Teschen, Tesin) cseh-ellenes érdekeltségű lengyel kormánynál keresett támogatást a szlovák autonómia-törekvésekhez, egy lengyel protektorátus alatti önálló Szlovákia gondolatát is melengetve. Jehlicska a szintén szlovák öntudatú Kmoskó Mihály (Michal Kmosko), a budapesti egyetem hittudományi karán a keleti nyelvek professzora révén a magyar kormánynál puhatolódzott, nem lehetne-e magyar államkeretben megvalósítani a csehek által megtagadott szlovák autonómiát, amit szerinte a lengyelek is támogatnának.24 A szlovák viszonyok szakértőjeként ismert Steier Lajos 1919 szeptember 25-i indítványa szerint „a tót politikusokkal való tárgyalás alapja a tótságnak átnyújtott fehér lap volna. A tótság maga határozza meg azokat a feltételeket, melyek alapján kimondaná a csehektől való elszakadást. Magyar részről teljes területi autonómiát egy foederációs államszerkezet keretén belül, tehát teljes önállóságot ajánlhatunk fel. A tótság ezt el fogja fogadni." Steier azt ajánlotta, hogy „a tár-23 Bleyer Jakab, a nemzeti kisebbségek minisztere, 1919 november 4-i előterjesztése: „A nemzeti kisebbségek egyenjogúságáról szóló 1919. évi 4044/M E. számú kormányrendelet végrehajtása céljából a magyar miniszterelnökség részéről teendő intézkedések." (Pécsi egyetemi könyvtárban, IV 4. h. jelzet alatt). 24 MOL, K67. 12. es. 110. Die Slowakische Volkspartei und die Autonomiebewegung.
