Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
A VESZTES ÁLLAMOK ÉS A PÁRIZS KÖRNYÉKI BÉKÉK 553 s a tárgyalások második szakaszában megértőbbé vált magyarok sem érnek el kedvezőbb eredményeket. Keserű csalódások közepette és elszigetelt helyzetükben a német, osztrák, bolgár, magyai- és török képviselők bátran küzdenek a nemzetük sorsát „diktáló" — nem pedig tárgyalásokkal kialakított — szerződések enyhítéséért, de mindhiába. Távolról sem méltatlan vezetőiknek Bockdorff-Rantzau grófnak, Renner kancellárnak, Sztambolijszki miniszterelnöknek, Apponyi grófnak és Damad Ferid pasának — az osztrák kancellárt leszámítva,186 — nem maradt nagy hírneve sem a nemzeti, sem a nemzetközi történelemben. Ez a cikk megpróbál szembeszállni azzal a felfogással, hogy a világtörténelem csak a győztesek tollával íródik. Mindent egybevéve megállapíthatjuk, hogy a közvélemény egyedül az osztrákokat fogadó Saint-Germainben, valamint a bolgárokat elszállásoló Neuilly-ben volt korrekt. A Versaillesban kialakult németgyűlölet, ami szinte teljes egészében az 1871-es porosz megszállás következménye, meghökkentő. A gyűlölködő megjegyzések özöne nem is emlegeti másként a németeket, csak „boche"-oknak vagy „Boche-országnak". 1920-ban a magyar és török delegátusok iránt megnyilvánuló megvetés vagy még inkább hanyag leereszkedés is megjegyzésre méltó. Mai szemmel nézve, a versaillesi békeszerződés történelmi jelentősége új megvilágításba kerül a 20. század első felére vonatkozóan, de újraértékeljük a még mindig aktuális „kis" szerződések jelentőségét is. Jóllehet Franciaország küldetésének érezte Európa rekonstrukcióját — elhangzik a „francia béke" helytelen fogalma is18 7 — „ezek a kis bolygók (...) fölébrednek", Marc Ferro történész kifejezését használva,188 minden addig soha nem rendezett problémájukkal. A Le Monde c. francia napilap 1987-től 1997-ig teijedő periódusát vizsgálva, egy rangsorolható érdeklődés-csökkenés figyelhető meg: a versaillesi szerződést 148 cikk említi, a trianonit 36, a sévresi 19-szer kerül szóba, a saint-germaini 3-szor és végül a neuilly-i egyszer sem.18 9 Mégis ezek a szerződések manapság is elevenen és néha fájdalmasan élnek a középeurópai népek tudatában. Gondoljunk csak az osztrák, magyar, szerb, horvát, bosnyák vagy albán nemzetekre a saint-germaini és trianoni szerződések kapcsán, nem feledve a manapság is aktuális sévresi szerződést közel-keleti problémáival, a zsidó, palesztin, szíriai, libanoni, kurd és örmény nemzetekre gondolva. Csak a versaillesi és neuilly-i szerződések vesztettek égető aktualitásukból. 186 Tudomásunk szerint Brockdorff-Rantzau grófról nemrég jelent meg egy német biográfia; ellenben nem találtunk semmit a bolgár Sztambolijszki, a magyar Apponyi vagy a török Damad Farid életéről. 187 Victor Berard hellenista szerint, Pierre Miquel által idézve, La paix de Versailles et l'opinion publique française (A versaillesi béke és a francia közvélemény), Párizs, Flammarion, 1972., 580. 188 Marc Ferro, La Grande Guerre 1914-1918 (A 1914-1918-as Nagy Honvédő háború), Párizs, Folio-Histoire, 1990., 376-392. 189 CD Rom Le Monde, 1987-1997.
