Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Pálosfalvi Tamás: Cilleiek és Tallóciak: küzdelem Szlavóniáért (1440-1448) 45
50 PÁLOSFALVI TAMÁS ahol értesítették Erzsébetet Ulászló megválasztásáról, és sürgették, hogy menjen hozzá feleségül. Erzsébet ekkor rendkívül szorongatott helyzetbe került, és szorongatott helyzetében meggondolatlan és politikailag kifejezetten káros lépésre szánta el magát: lefogatta a két bárót.2 2 Kottanerné emlékirataiból világosan kiderül, hogy az ötlet a folyamatosan Erzsébet kíséretében tartózkodó Ciliéi Ulriktól eredt,2 3 s a királynéval ugyancsak rokonságban álló Garai László macsói bán nem tudott róla. Bizonyos jelekből úgy tűnik, hogy itt nem Ciliéi kicsinyes elégtételéről volt szó, hanem arról, hogy a gróf megpróbálta Erzsébet segítségével kitúrni Tallócit a tisztségeiből. Erzsébet csupán röviddel azelőtt küldte a két magyar bárót a Ciliéi fennhatósága alá tartozó Sopronba, hogy kíséretével elindult volna a fehérvári koronázásra, Ciliéi Frigyes első (és ebben az évben egyetlen ismert) szlavón báni oklevele viszont május 7-én kelt.24 Ebből talán nem elhamarkodott arra következtetni, hogy Tallóci és Marcali lefogatásával egyidőben, vagy kevéssel azután Erzsébet Ciliéi Frigyesre (esetleg Ulrikra is) ruházta a szlavón báni méltóságot, s Frigyes gróf birtokba is vette új tisztségét. Erzsébet lépésében nem volt semmi meglepő: azzal, hogy ellopatta a koronát, majd fogságra vetett két nagytekintélyű bárót, átlépett egy határt, ahonnan már csak előre menekülhetett; ebből a szempontból teljesen logikusan járt el, amikor Tallócit megfosztotta báni címétől25 és a tulajdon nagybátyjára ruházta azt. Azt lehetetlen megállapítani, hogy Cilleinek volt-e ideje ténylegesen is megszállni a bánságot és a saját familiárisait ültetni a Tallóciak embereinek helyére. Személyes jelenlétének nincs nyoma Szlavóniában, és báni oklevelek sem keltek a nevében az év hátralevő részében. Tallóci fogsága mindenesetre nem tartott 22 Hogy milyen visszatetszést keltett a magyar bárók körében Erzsébet lépése, az világosan kiderül Rozgonyi István pozsonyi ispánnak a pozsonyiakhoz írott leveléből: „Ex alio autem amiciciis vestris multum conquerimus in eo, quin agnovistis quod domina nostra regina barones illos qui iuxta sue serenitatis mandatum et bonam voluntatem tociusque regni Hungarie beneplacitum pro communi bono in eleccione regis Polonie viceversa abunde erga suam serenitatem in legacionibus sunt reversi, omnino iussit spoliari demumque fecit detinere, quos et detentos pro presenti gravissimis suis tenet in vinculis, nobis non intimastis, cum nos singularem in vobis habuerimus confidenciam. Licet tarnen ipsa domina regina cuius maligni fecerit id consilio, certe ipsius sue serenitati signanterque filio suo et domino nostro magnum intulit obprobrium..." Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Fényképgyűjtemény (a továbbiakban: DF) 239755. Rozgonyi szavai tanúsítják, hogy nemcsak Tallóci vette komolyan a királyné ígéretét. 23 A korona elrablása. Kottaner Jánosné emlékirata 1439-1440. Ford. és közzéteszi: Mollay Károly. Bp. 1979. (A továbbiakban: Kottaner) 16. Dlugosz szerint a királyné „iam erat Almanorum et signanter Australium et comitis Ciliae Ulrici seducta consiliis". Joannes Dlugossus seu Longinus: Históriáé Polonicae. Tom. II. Lipsiae. Joannes Ludovicus Gleditsch, 1740. (A továbbiakban Dlugoss) 723. 24 DF 288122. A Körösön kelt báni oklevél pecsételési záradéka (Vicebani [!] et comitis nostri Crisiensis sigillo fecimus consignari) arra utal, hogy Ciliéi nem is tartózkodott a városban az oklevél kiállításának idején. Hogy ki volt a szóban forgó körösi ispán, sajnos nem tudjuk. 25 Bizonyos jelek arra utalnak, hogy Rozgonyi István fentebb idézett szavai (omnino iussit spoliari) voltaképpen Tallóci és Marcali valamennyi tisztségüktől való megfosztását jelentette. Azt ugyanis bizonyosan tudjuk, hogy a Tallóci által irányított erdélyi sókamarák lefoglalására 1440 áprilisában egyértelmű parancsot adott a királyné, minden bizonnyal Losonci Dezső vajdának, s valószínűleg ugyanez a sors várt a Tallóci-rokon váradi püspök váraira is. DL 55202. Úgy tűnik továbbá, hogy Erzsébet Marcalit is igyekezett megfosztani somogyi (és bizonnyal verőcei) ispánságától, legalábbis erre utal Prodavizi Ördög Miklós feltűnése 1440-ben somogyi ispánként, igaz, az egyetlen adat az év második feléből való. Engel P.: Archontológia. I. 177.
