Századok – 2000

TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503

520 FRANÇOIS BOULET Az angolszászokat nagy ováció és tisztelgés fogadja, azért, amiért részt vettek a világbéke megteremtésében. Az egyik jelenlévő így számol be a L'echo de Versaille hasábjain: „Lloyd George, Wilson, Clemenceau visszatérnek autóikhoz. A Teraszon kihal az élet. Onnan szemlélem azt a sokezer embert, akik hangyamód lepik el a zöld pázsitot. Egyszer csak furcsa hangzavarra — „vivat"-ok tompa morajára — leszek figyelmes: égbetörő örömharsogás, kegyes hozsanna a jótevő békéért".50 Néhány közhely felhasználásával, hasonló ujjongásban tör ki a saint-germaini helyi újság cikkírója is: „A béke aláíratott... Mi vagyunk a győztesek! Sajnálatra méltó mindenki, aki nem talál ebben a szóban örömet... Nem állítom, hogy súlyos sérülések nélkül kerültünk volna ki ebből a háborúból. Nem! Iszonyúan sok francia vér folyt, a földet halottaink teste borítja. Gondjaink súlya aggasztó. És mégis mi vagyunk a győztesek! Mi történt volna akkor, ha mi lettünk volna a vesztesek? Borzongás nélkül fel sem tehetjük ezt a kérdést."5

1 S végül, úgy gondoljuk, hogy igazán nem érdektelen felidéznünk Foch marsall utolsó, június 28-i kommünikéjét, a „Canard Enchainé" szatirikus hetilap tolmácsolásában: „Június 28, Párizs - Késő délután, Versailles környékén az ellenség kimerészkedett sáncaiból, s tüzérségi előkészületek nélkül rohamra indult pozícióink ellen. Jelentős ellenállás fogadta támadásukat, így erőfeszítéseik már az első frontvonalainkon csődöt mondtak. Két óra elmúltával kénytelenek voltak visszavonulni, egy hatalmas kéziratos dokumentumot és számottevő anyagi javakat hagyván hátra. A művelet heves bombázással ért véget. Egyetlen áldozat sincs."5

2 A békeszerződés sötétebbik változata, baloldali pacifisták és jobboldali nacionalisták értékelésében, hamar és kitörölhetetlenül beépül a közvéleménybe. De 1919-ben túl korai lett volna hasonló fejtegetésekbe bocsátkozni. A helyi sajtó egy része, így például a Le Canton de Sévre, már 1920-tól elismeri, hogy ez egy rosszul megkötött szerződés. „íme a versaillesi szerződés! Végtére is be kellett ismernünk, hogy rossz, s hogy feláldoztuk benne Franciaországot. Oh, micsoda eretnekség, gyalázkodás és majdhogynem szentségtörés lett volna támadni azt az elmúlt évben. Azokat, akik voltak olyan tisztánlátók és vakmerőek, (mert akkoriban ez vakmerőségnek számított), hogy felhívják a figyelmet a szerződés veszélyeire és hibáira, elátkozták, s a pokol fenekére kívánták. íme a történelmi igazság relativitása. Közben a kérdés továbbra is nyomasztóan nehezedik ránk, tudniillik: hogyan és miért lett a szerződés rosszul elkészítve. A felelősséget mindenki elhárítja magától, egyre sűrűbb ködöt vonva az események köré, „külső erőkre" hivatkozva. 1919. június 29., George Bourdon, „A Tükörterem körül". AD Hauts-deSeine, Le Monde Illustré, 1919. július 5., Henry Bordeaux, „A versaillesi béke" (sok fotóval illusztrált szám). Jules Laroche, Au Quai..., op. cit., 93. 50 Jacques Villard, „Juin 1919: la Paix était signée a Versailles", op. cit. 51 BM Sain-Germain, Le Petit Reveil, 1919. július 3., J. Duual, „A béke". 52 Archives communales, Versailles, H4 989, Le Canard Enchainé, 1919. július 2.