Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
518 FRANÇOIS BOULET katonák elnevezése) közül lettek kiválasztva, legtöbbjük rokkantként került ki a háborúból. Clemenceau ragaszkodott jelenlétükhöz. Beszédében szeretettel és megindulva szól hozzájuk: „Sokat szenvedtek. Most íme itt a jutalmuk." A Tükörteremben helyet foglaló polgármester „megható gondolatnak" tartja Clemenceau eme gesztusát. Elsőként a két német meghatalmazott ír alá, 15 óra 12 perckor. Még nincs négy óra, mire az összes meghatalmazott illetékes képviselő ellátja aláírásával a szerződést. A béke megköttetett. A „Cent Marches" lépcső mellett elhelyezett két 75-ös üteg százegy ágyúlövést ad le, és egy-egy sortüzet minden jelenlévő nagyhatalom részére. Működésbe lépnek a hatalmas park szökőkútjai. A Mail-kapu, a Reine-korlát és Saint-Antoine kapu felől érkező közönség ujjong örömében, s a Latone vízmedence köré tömörül. Légifelvételeket készítő katonai repülőgépek köröket írnak le a kastély fölött. Azonban több hiba is becsúszik a hosszas előkészületeket igénylő szervezésbe és rendezésbe.4 4 Erről újságírók és az eseményen résztvevők számolnak be. Többek között kiderül, hogy a Quai d'Orsay diplomatái nem mutatnak túlzott szimpátiát az újságírókkal szemben. Kritikára ad okot a nem túl célszerűen, félkörívben elhelyezett asztal. A tömeg az aláírások időtartamát túl hosszúnak tartja. A Tükörterembe összesereglett nagyszámú közönség nem odaillő jelleget, nagyvilági karaktert kölcsönöz a ceremóniának. Feltűnést és elégedetlenséget vált ki Foch, Joffre és Pétain marsallok távolmaradása. Amint vége szakad a szerződés-aláírási ceremóniának, Clemenceau-t, Wilson-t és Lloyd George-ot valóságos ostrom alá veszik az autogram-kérők. A „három nagy"-ot hivatalosan a Teraszra való kijövetelükkor fényképezik le. Ezután a park felé tartanak. A tömeg tomboló éljenzéssel fogadja őket, s egymást taszigálva próbálnak közelebb jutni „a béke megalkotóihoz". A köztársasági gárda által elhelyezett korlátok fölborulnak, s Roux rendőrprefektus és a rendőrosztagok elvesztik uralmukat a helyzet fölött. Egy újságíró később azon elmélkedik, hogy mi történt volna, ha egy rosszakaró keveredik véletlenül a tömegbe.45 Henry Wilson marsall kemény kritikával illeti a „végtelenségig középszerű, abszolút hatástalan" ünnepséget, amiből „áradt a mesterkéltség, a hamisság".46 Versailles polgármestere szerint az aláírás pillanatáig elég átlagosnak lehet minősíteni a ceremóniát. Amikor azonban a német delegátusokra kerül az aláírás sora, szerinte az esemény különleges, ünnepélyes hangulatot ölt. Úgy ítéli, hogy a rendfenntartó erők és a mentőszolgálat tökéletes munkát végeztek. Igaz, kevesebb látogató érkezett a városba, mint ahogy azt várták, több mint 64 ezer a 100 ezer helyett, annak ellenére, hogy a közigazgatásban munkaszüneti nappá nyilvání-44 ADY, 4M2/113, „Terv a június 25-i (déli) dátumot illetően", 15 oldal; „Közbiztonsági és rendészeti intézkedések", „Békekongresszus" a versaillesi speciális misszió által, 4.; „II. Rendfenntartó közegek megszervezése" különleges felügyelő által, 4. 45 L'Illustration, 1919. július 5., Gustave Babin, „Versailles-i benyomások"; Georges Lecomte, „A békeszerződés aláírása"; számtalan fénykép és vázlat (rajz). BM Saint-Germain, Le Petit Reveil, 1919. július 3., L. K. "A versailles-i nap" Jules Laroche, Au Quai d'Orsay avec Briand et Pioncaré 1913-1926 (Briand-al és Poincaréval a Quai d'Orsay-n 1913 és 1926 között), Párizs, Hachette, 1957, 93. 46 Maurice Baumont, i.m. 71.
