Századok – 2000
TANULMÁNYOK - Boulet; Francois: A vesztes államok delegációi és a francia közvélemény a Párizs környéki békeszerződések tükrében (1919-1920) 503
508 FRANÇOIS BOULET Néhány akkreditált német küldöttnek lehetősége van komoly bevásárlásra, főleg luxuscikkeket árusító versaillesi kereskedőknél, így: piperecikkek, parfümök, jelentős konzervkészletek kerülnek megvételre, valamint rizs, kakaó, csokoládé, vaj, lencse, sütemény és rengeteg szövet, könyv, régiség, cipő - olyannyira, hogy a versaillesi cipőkereskedők összes nagy készlete elkel. A körülményekre való tekintettel a város kereskedői „szokatlan árakat" állapítanak meg. E bevásárlások nyomán igen meglepő „diplomata" csomagok hagyják el Versaillest. A Párizs környéki autókirándulások alkalmat nyújtanak a delegáció eminens tagjainak néhány nevezetes város, illetve helyiség megtekintésére: Boulogne, Saint-Cloud, Malmaison, Terasse de Saint-Germain-en-Laye, Rambouillet, Cernay. A versaillesi kastélyt azonban sohasem látogatják meg. A bevásárlások és utazások minden esetben engedélyhez kötöttek és a francia államvédelem felügyelőinek és biztosainak kíséretében zajlanak le.19 Néhány szolid szórakozásra is sor kerül a szállodákban, mint például komolyzenei hangversenyekre, versfelolvasásokra vagy kártyapartikra. A delegátusok maguk veszik meg újságjaikat a szállodával szemben lévő újságárusnál, és gyakran betérnek az éppen mellette található szerény kávézóba. Vasárnaponként egyesek részt vesznek a Hoche utcai protestáns istentiszteleten — így Hilger tanácsos —, illetve a Notre-Dame templomban tartott misén - mint például Giesberts miniszter.2 0 Napi 100 frankot, 230 márkának megfelelő jelentős összeget fizet minden egyes delegátus a Réservoirs hotelben való ellátásért és szállásért.21 Pedig a hotel állapota igen sok kívánnivalót hagy maga után. Az egyik delegátus szerint az „elnagyolt francia elegancia tipikus példája". Hat-nyolc titkár alszik egy szobában, néha még a földön is, az ablakok nyikorognak, az ajtók rosszul zárnak, az ágyak és az egészségügyi berendezések kezdetlegesek, mint bárhol másutt Franciaországban. A követek késő estig dolgoznak és az a rossz szokásuk van, hogy elégetik a beadványok, mellékletek stb. fel nem használt példányait... olyannyira, hogy a Réservoirs szálló kandallóiban három alkalommal keletkezik tűz. Másrészt a Suisse hotelből néhány gyomorrontást jeleznek. Május elején olyan hírek kelnek szárnyra, miszerint a hotelszemélyzet nagyrésze kém lenne, s a szobák fel volnának szerelve mikrofonokkal. Von Schubert delegátus eképpen foglalja össze versaillesi tartózkodásának benyomásait: „Megfigyelés alatt állunk és kémkednek utánunk, mintha foglyok lennénk. S az elképesztően magas árakhoz képest, amelyeket fizettetnek velünk, csapnivaló a szállás és az ellátás. Számtalan sértésnek és megaláztatásnak va-19 ADY, 1F20, BR; 4M2/113, „Közbiztonsági és rendészeti intézkedések" Pierre de Nolhac, La résurrection de Versailles, Souvenirs d'un conservateur 1887-1920, (Versailles feltámadása. Egy múzeumi főkönyvtáros emlékiratai 1887-1920). Paris, Plön, 1937, 233-234. De Kindelen-Wechter kivételével, aki kéri, hogy megtekinthesse Kis Trianont. 20 Archives Communales, Versailles, D3 988, Petit Parisien, 1919. május 5., Jean Vignaud, „Hilger tanácsos meghallgat egy prédikációt a templomban"; Ordre public, 1919. május 12.; Echo de Paris, 1919. június 8.; „Zarándoklás Versaillesba". 21 ADY, 4M4/113, „Lakáshelyzet és élelmezés" dosszié. A három hotel kibérlése április 22-én vagy 28-án kezdődik, napi 3000 frank a Réservoirs, 1500 frank a Vatel és 1600 frank a Suisse Szállodáért. Ezen kívül 5 frank a reggeli, ebéd 15 frank, vacsora 18 frank. A német delegátusoknak külön luxustaxát kell fizetni a Réservoirs és Vatel szállodákért.
